MA ELTŰNT….

Ma eltűnt egy nap megint az életemből;

 

reggel még láttam, itt téblábolt mellettem,

rám kacsintott, szememben csillogott, fénylett,

én gondot feledve jókedvvel nevettem,

és a sötétből hirtelen megint fény lett.

Ma eltűnt egy szó a mondat közepéből,

 

ami értelmet adna a kimondottnak;

te úgy döntöttél, megtartod önmagadnak –

habár százszor ismételted, megfontoltad –,

így helyette csak dadogó őőők maradtak.

 

Ma eltűnt egy emlék az agysejtjeimből;

 

érte a kell utolsó zugot átkutat,

és felidéz illatot, képzelve orrba,

de az akarat nem talált hozzá utat,

így beállt a hosszú, elfelejtett sorba.

 

Ma eltűnt egy csillag a felhőtlen égről;

 

számolni kezdek, mert biztos csak tévedtem:

tizenegy, százezer, millió, milliárd –,

végül belátom, elnyelte a végtelen,

egy fekete lyukban az égi biliárd.

 

Eltűnt egy ember a daloló tömegből,

 

a kórusban hiányzik egy szólam, egy hang,

a szelíd hangulat üvöltésbe megy át,

s a dallam lassan-lassan hamisan elpang,

míg a csőcselék kéjtől fölajzva meghág.

 

Ma eltűnt egy jó barát a közelemből;

 

körbevesz a szűkülő egyedüllétem,

keresek, kapkodok, támaszt majd hol lelek?

és ha magamon egyszer keresztülléptem,

keblemre vonom az elvesztett holt lelket.

 

Ma eltűntem magamból, észre sem vettem,

 

vissza egy lassan porladó hüvely marad,

hogy miért tűnik elhasználtnak, kopottnak?

mert a papírra vetett rímelő szavak

tintába fakult közhellyé zsugorodnak.

 

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni. De…