Ó Istenem hallgasd imám!
Fohászkodom hozzád mind egy juhász.
Arcomat a fájdalom könnye mossa.
S a lelkem mind homokvárként omladozva.

Most csak nézek ki az ablakon,
Valójában mi történt velem?
Miért van mind ez?
Méltó vagyok e rá?

Hordhatom e a fehér ruhát?
Mi téged ábrázol.
s hitem erőt ad nekem
így mindig itt vagy s fogod kezem.

Mert ki fehér ruhát ölti magára
Teremtő atyát követi magába.
Minden eltöltött szolgálati perc,
Maga a keresztút, a gyönyör, s a fájdalom.egybe

Mi kik a z élet pillanatától segítünk.
Mi ki farkas szemel harcolunk.
A settenkedő ki ott van a falak között
s elragadja testet hátra hagyva a félelmet.

Mikor még is elveszti terhét.
Fehér ruhás angyalok harcra kelve.
Utolsó percig küzdenek érte.
De van hogy a csatát elvesztve,

Megtörve emelt fejel mennek tovább
Hisz nem tudják mikor hol tombol újra a galád.
Hisz ők azok kik minden nap vívják a csatát.
Ők kik a születéstől segítenek és ha kell tisztességél elengednek.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…