Természet ezer arcával, dacol az idő,
Viszontagságos és meglepő.
Romantikus viharán.
Évszakok oly szívbe markolóan fáj.

Hisz tudsz oly zsenge arcot mutatni.
Mint természet színes bája.
Mint szűzleány mezítelen vágya.
S a szívet, lelket tüstént átjárja.

De olyan is vagy mind a lángoló nyár.
Tűzzel fűtött test és sóhajtás.
Patakként járja testet a verejték.
Keresi a hűs szellőt árnyas fák tövén.

Vagy mint az ősz színes ruhája,
Táncra hívó szélnek muzsikája.
Életek ki hívó szerelmi mámorában.
Csattogó agancsok sebes bikája.

De lám mily komorrá vált az arcod.
Csikordul fogad s mindenki bámul.
Meg mutatva magadnak dühös erénye,
Ízelítőt adsz a tél kemény savanyú ízében.

Tudom, te természet kinek léte van.
Te ki az élőlényeknek nyugalmat adsz.
Te ki a borzos időket csitítod.
Ki békét, szerelmet, nyugalmat árasztod.

Olaszfalu.2017.Április.25

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…