Posted by
Posted in

Vajon mit vár el…

” ami megoldhatatlan bízd az istenekre se baj megoldani egynek sincs kedve ” Radnai István: Paradoxon reggelire Vajon mit vár el tőled az isten, ki benned él, benned lakik, fejet hajts és áldozz szüntelen? A fohász száll ha kell, ha nem, mindig az ég felé fordul a szem, miért nem magadban keresed? Egyszerű a válasz, […]

Posted by
Posted in

A lét, mint…

A lét, mint hatalmas nagy folyam, az emberi élet mint apró kavics, az idő, mely olykor szédítőn rohan, láthatod mindennap magad is. Nagynak “látszunk”, de aprók vagyunk, s tenyerén hordozna e világ minket. Halkan, kedvesen szólhatna szavunk de üvölteni, durván, sokkal könnyebb. Taposni a sárba, ki előtted halad, a trendi ebben az eszement világba’, mosollyal […]

Posted by
Posted in

Élet-paradoxon

“ha távozom fizetés nélkül távozom hiszen nem ismertem senkit sem a jelenben rettegtem más lesz” Radnai István: Para és frázis Ha elmegyek, vajon, hogyan megyek? Számla rendezve, vagy tartozást mutat, “folyónál” Kharón hallgat. Nincs felelet, de a csónak orra szeli a habokat. Mit hagyok itt, mi nekem fáj majd? Tervek,álmok, szerelmek,vágyak, visszaint akkor egy élet […]

Posted by
Posted in

Napfelkelte

A tenger hulláma lágyan borzolja, a parti föveny homokszemeit, hajnali fény álmos bíbora borít mindent, hova a szem tekint. A nap első sugara kibukkan, a lankás domboldal fái fölött, végigsimítja a tájat, s a homokban kagylóhéj csillan a homokszemek között. Ilyenkor a zöld talán még zöldebb, sok virág nyílik a domboldalon, a part lassan élettel […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya.

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS Szókratész sóhaja Paragrafusok szálait fűzi tűbe a törvény, Elkap, megpörget, összezúz, mint folyóban az örvény. Általa láncszemek ezrei kapcsolódnak egybe, Összefognak. Mondják, érted, de nem az érdekedben. Rettegnek, hogy a démosz haragja elsöpri őket, Mint trágyát, a kiváltságosokat, pöffeszkedőket. Ezért csűrik-csavarják a törvényt, tesznek meg mindent; Így védik, óvják az […]

Posted by
Posted in

Olaszok és magyarok

Furcsa és egyben izgalmas dolog szembesülni korábbi munkánk helyszíneivel. 2013-ban a HM pályázatot írt ki az első világháború kirobbanása centenáriuma alkalmából. Én a Doberdó témakört választottam, mint a magyar helytállás és hősiesség egyik szimbólumát, benne a szegedi 46-os gyalogezred történetével. A doberdói fronton százezer számra estek el honfitársaink, s mint a történelem bizonyította – hiába […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Sokszor arra ébredek…vajon ott a távolba mi lehet? Itt magányom kereken egész. Megtalálom a helyemet. Tudom mikor és mit lehet, tudom milyenek az emberek. Ott lennék csupán egy idegen, semmihez nincs közöm. A csábítás hiába ragad üstökön, mert van bennem egy érzés,melyben millió öröm és vágy. Lakozik még fájdalom és félelem.Egy érzés mi űz mi […]

Posted by
Posted in

Hidd el

Edit Szabó : Hidd el… Hiszed még a megvalósult álmot, Hiszed még az örök boldogságot, Hiszed még, hogy eltelnek az évek, Hidd el, hogy a végtelenbe érnek. Hiszed még, hogy boldogság az élet, Hiszed még a rengeteg szépséget, Hiszed még, hogy élted nem ér véget, Hidd el, hogy a végtelenbe érhet. Két kezedben minden reménységed, […]

Posted by
Posted in

Az alkoholista

Az alkoholista.. Édesanyja, hogy munkáját végezni tudja Gyermekét az anyatej szoptatásról leválasztotta A tápszer nem izlett a szegény kicsikének Sovány maradt, súlya alig emelkedett a kisdednek. Jó szomszédai az édesanyát ellátták tanáccsal: Pálinkás kenyérrel megáldja az ég jó étvággyal. Ahogy cseperedett szenvedte apja bormámorát , Ütlegeit, anyja egyre szomorúbbá váló sorsát Iskola helyett lassan az […]