Az őszi köd, lassan átsuhan a tájon
sárgult levél hull libegve a talajra
hiába várod már, a tarka délibábon
a nyár messze jár, a tél közelít.

Tempóját veszíti a megszokott ütem
a szél hajnalban már csípősen üzen
színezi a lombot az ősz ecsetje
az avar lassan befedi a Föld ráncait.

Az elmúlás réme kopogtat az ajtón
nem várod, bár tudod, hogy újra eljön
de állsz sziklaszilárdan a lejtőn
nem mozdulsz. Lehet, hogy tovább áll?

Tétova óda, de ezt minden évben
zsoltárként zengi el a természet szava
az elmúlás, újjászületéssel méhében
az újra megtörténő vajúdásra vár.

De előttünk még csodás tarkaságban
az ősz színei s a tél keménysége áll.
A létért folytatott körforgásban, harcban
már csak a tavasz a reménysugár.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…