Torz tükör.

 

Tükröm, tükröm,  mond meg nékem,

mint Hófehérke meséjében ,

mert most mi kezetekbe tündököl,

nem más csak görbe torz tükör.

 

Babonázva igézi szemetek,

miközben lelketek elveszett.

Neked házasságod újra köttetett,

mily hazugság ne feledd.

Isten és ember előtt,

közben tartottál szeretőt…

és ítélkeztél mások felett

még a barátság is oda lett.

 

S belőled mi lett? Kérdem én,

ki látszatra oly szerény ?

Téves politikád és magánéleted,

kissé tévútra vezetett.

Önként vállalt magányod, kereszt,

látom már nem ereszt.

Terméketlen lett női mivoltod,

torz tükörrel ejtettél másokon foltot.

 

S te ki tömjénezted régen versemet,

de nekem nem kellett  férfiúi kegyed,

soraim ím már nem érdekel,

önnön tükrödbe feledkezel.

Vagytok még sokan mások,

kik azt hiszik sosem hibáztok.

Pedig hát egy életen át vétkezünk,

varjak károgják – még lesz nekünk.

 

…és hogy én? Vagyok, mert lettem ?

Akartak ! Születtem szerelemben,

lányom s unokám, van ezernyi rossz hibám,

csalódottan, pénztelen,

mégis szép az életem.

Nektek hogyan mondjam még

torz tükörbe  nézni nem elég,

hogy  láss ne csak nézz ennyi az egész.

 

 

 

 

Miskolc 2017. aug. 26.

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…