– parton, vízen

Bőrömet átszőtte a nap fénye,
Tűje aranyhálót festett
Minden centiméterére,
Mintát alkottak közé
A hársfa levelek, rajtuk
Átszöktek az ezüst-veretek.
Feküdtem fénypáncélban
A türkiz víznek partján,
Horizont szélének
szélesre tárt karján,
Felhők résén ég-kék-szem
a tükröt pásztázta,
gyöngyház pikkelyeit
gyermekként vigyázta.
Távolban, közelben
minden remegett,
kettő közt lebegtem
Sem a víz, sem a fagyökér
Nem eresztett;
fényhálónak hala voltam,
Szákjában lustán lubickoltam,
Nem vergődtem,
Nem szabadultam,
Végre békében,
Elemében voltam.
A gomolygó felhőben
megvillant a szempár,
túlparton felfénylett,
de néma volt egy villám,
szivárvány hídja leereszkedett,
a tó-felszín kettőzte a déli hangjelet!

(Balatonszéplak)
Bp. 2017.július 14.

Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. "Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a…