Ellátok-e addig, hol véget ér a lét
emeletnyi álmok, a pince oly sötét
nyomorult világ, szakadt sóhajok
dörgő tapsviharban, épp meg nem fagyok.

Pitypang álmok szállnak, légben valahol
csahos szél üvölt, vagy félsz nótát dalol
a teremtés is reszket, időtlen az idő
a kerítés mögött, oly fakó a temető.

Átmenni a vizsgán, már nem akarok
kezedet szorítom, sután andalog
a szeptemberi nap, s a fellegek mögül
egy-egy fénycsík néha a földön szétterül.

Hengerként taposnak földbe a szavak
üvöltenék sokszor, de tudom nem szabad.
Kiáltanám: miért? Érkezne felelet?
A kereszt eltörött, a szög is elveszett.

Lesöpröm az asztalt, eltűnik a por
néha oly jól esne a kancsó vörösbor
de absztinens vagyok, mint oly sok “silány” lény
ki már inni sem tud,..nem old a részegség.

Álmodom, hogy újra csak te vagy nekem
megtörlöm arcom, még szerelmesen
nézem ahogy “lázasan” csillog a szemünk
talán…egyszer…újra…együtt leszünk.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…