Joe, a farmer, szegény pára,
egy nap balesetet szenvedett,
s mert mindennek megvan az ára,
bíróságtól kért ítéletet.

Furfangos volt ám az az ügyvéd,
aki a kamionost védte,
próbálta enyhíteni bűnét,
s egyre csak azt ismételgette:

Miért nem szólt a balesetnél?
Miért mondta, hogy minden rendben?
Ennyi idő után ráeszmél,
s eljön, hogy kártérítést kérjen?

Hadd mondjam el – szólt Joe csendben,
de lám az ügyvéd közbevágott:
Mért mondta ott, hogy minden rendben,
mikor az árokból kimászott?

Nos, mondanám én, hogy mi történt,
de az ügyvéd úr csak közbeszól…
Bíró úr, ismeri a törvényt,
jogom van mondani, mi okból.

S most a bíró is kíváncsi már,
mért nem mondott Joe igazat,
s a szót néki megadva, csak vár,
hogy meghallhassa a vádakat.

S rákezdett meséjére Joe,
körötte mindenki hallgatott.
Tudják meg, mért nem vagyok csaló,
a járőr engem hogy vallatott.

Nos, épp feltettem öszvérkémet,
Bessie-t az utánfutóra,
hullajtva egy kis verítéket,
felkerüljön az autóra,

amikor hirtelen, egyszer csak
egy autó jobbról belém jött,
valótlant miért is állítsak,
hisz STOP táblát, mindent kidöntött.

Nyomban az árokba zuhantam,
Szegény Bessie-m a másikba.
Egy pillanat volt… tán meghaltam?
Nem, Bessie nyögött magába’.

Pár perc, s a járőr megérkezett,
látta, szegény Bessie-m szenved.
Fogta fegyverét, nem kérdezett,
lelőtte… s láttam, hogy kiszenved.

Fegyverrel a kezében jött, s szólt:
Szegény szamár, le kellett lőnöm,
borzasztó rossz állapotban volt,
nem hagytam, hogy tovább vergődjön.

Majd kezében még a pisztollyal,
hozzám lépett, s hallottam szavát:
szája szegletén kis mosollyal:
Uram, és Ön hogy érzi magát?

2017. szeptember 26.

 

 

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten. Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben…