A lét, mint hatalmas nagy folyam,
az emberi élet mint apró kavics,
az idő, mely olykor szédítőn rohan,
láthatod mindennap magad is.

Nagynak “látszunk”, de aprók vagyunk,
s tenyerén hordozna e világ minket.
Halkan, kedvesen szólhatna szavunk
de üvölteni, durván, sokkal könnyebb.

Taposni a sárba, ki előtted halad,
a trendi ebben az eszement világba’,
mosollyal nézni, hogy a part szakad
s temeti az életet alája.

Jogot formálsz, hogy mindent elvegyél,
az élet már nem igazán drága.
Szűkölsz ha másnak több jut mint neked.
Tegyél is érte? Erről nem szól a fáma.

Hibáztatni mindent: eget és a földet
hozsannát zengeni a korrupt világra
sötét szemüvegben minden könnyebb
nem látszik az ég kékje, csodája.

A lét, mint egy hatalmas nagy folyam
benne az élet, csak apró kavics
az idő most is szédítőn rohan
látod, érzed, tudod magad is.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…