Akai Katalin

                   Vágy

Izzó szerelemben fokozatot váltva,

Két ember egyesül

Perzselő vágyban

Milyen jó szeretni, s szeretve lenni!

Minden gondunkat

Órákig feledni

 

Éget a szerelem, tüzes a lángja

Hiányzol Édesem!

Jöjj karjaimba!

Álmodom rólad, éjjel és nappal

Ébredjünk együtt

Pirkad a hajnal

 

Szerelmes szavakat suttogtál nekem,

Kitárult csókodra

Éhező lelkem

Amint gyengéden simogattalak,

Elvesztem szemedben

Úgy akartalak.

 

Szomjaztam utánad, akár a termő föld

Mint esőre vágyó,

Tikkadt búzamező

S Te viszonoztad epedő vágyamat,

Lángoló ölelés

Perzselte ágyamat

 

Sok viharos év telt, lángunk csendesedett

Sürgető vágyunk,

Szelíd szerelem lett.

Ma is suttogod: Szeretlek Édesem,

Nélküled az élet

Nem is kell énnekem.

 

Az az éhes, vad vágy, mára megszelídült,

Védelmező, óvó

Szeretetté mélyült.

Sétálunk a parton, egymást átölelve,

Cinkosan kacsintunk,

Múltunk emlegetve.

Tags:

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim…