Edit Szabó : Az élet alkonyán

Láttam anyám ráncos kezét,
fáradtsága nagyon nehéz,
korán kezdte az életet,
évszázadok nem felelnek.

Nem felelnek már életek,
gyerekeknek munka kellett,
gyorsan mozgott a két kezük,
hamar telt le az életük.

Felnőtt koruk,fiatalság,
megnőtt dolguk, kilábalták,
újabb életek teremtek,
folytatódtak a remények.

Jobb világ jön, boldogságuk
gyerekseregben családjuk,
megtenni a lehetetlent,
nevelni nagy szeretetben.

Az ő sorsuk könnyebb legyen,
az ő éltük boldog legyen,
két kezükkel csak dolgoztak,
két kezükkel gondoskodtak.

Érted-, értem, gyerekekért,
mi életünk szépségéért,
útnak indítani készen,
új világunk mindig éljen.

Megfáradt már a két kezük,
egymásba fonódik lelkük,
arcukon a csendes mosoly,
békesség szívükben honol.

Csókold meg a kérges kezet,
érted élt és csak szeretett,
adj még reményt a szívének,
nem felejted el szülédet.

Helyébe lépsz te is egyszer,
öregséged úgy teljen el,
amit te adsz a szíveddel,
megkaphatod szeretettel.

 

Net kép.

Bőcs,2017.10.08.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…