(tőlem…magamnak)

Meddig tart még? Ki tudja azt.
A test már fárad, de aktív az agy.
Hatvankilenc év, oly gyorsan elszaladt
maga mögött hagyva sok-sok álmomat.
Volt benne szép és nagyon kemény
hisz az élet nem lírai költemény.
De érzem még vár rám néhány csoda
a bakancslistámon vágyak sora
sorakozik még. Vajon megvalósul?
Átok helyett csak a hála tódul
agyamba. Mindenért mit kaptam:
mindig mindenkor ember maradhattam.
Bár nem vagyok gazdag, de örülök, hogy élek
hisz apró csodákkal lepett meg az élet,
unokákkal, kik kedvesek szívemnek
tudom, hogy ők is nagyon szeretnek.

Meddig tart még? Ki tudja azt.
A test már fárad, de aktív az agy.
Nem bánt a múlt, nem vágyom vissza
a holnap vonz, irányom arra
vezethet csak. De már a délibábot
nem kergetem. Egy-egy csodaszép álmot
szívembe rejtve hordok
s ha megvalósul, majd hálát mondok
a sorsnak, hogy megadta nekem.
Oly szép az élet. Sokáig így legyen.
Nem tovább, még ötven-hatvan évet,
sorsom (kacsintok) már csak ennyit kérek.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…