Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében.
A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben – sok huza-vona után – térhettünk haza szüleinkhez.
Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam.
A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket, de felnőtteknek szóló műveket is.
Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 3 első, 4 harmadik és 4 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim.

Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki, melynek borítótervét és illusztrációit is én készítettem.

2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Sikeresen szerepeltem 2016-ban az Irodalmi Rádió „Az év gyermekverse című pályázaton. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok.
2014 óta tagja vagyok a Debrecen Főnix Irodalmi Körnek.
Verseim első lektora feleségem, aki magyar tanár.

Eredményeim:
2009 III. helyezés
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által a Biológiai Sokféleség Világnapján meghirdetett „Nálatok nőnek-e égig érő paszulyok?” c. országos meseíró pályázaton.
2009 I. helyezés
A „Légies táncok” című III. Lidércfény pályázaton.
2010 Különdíj
Pataky Művelődési központ (Budapest) IV. országos Mesefesztivál
2010 III: helyezés.
A Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a pécsi Eszperantó utcai „Zöld Óvoda” környezetvédelmi meseíró pályázatán.
2011 Különdíj
A Picurka Rádió. A picurka meseíró pályázaton.
2013 I. helyezés
A XVI. Kevi Juhászfesztivál meseíró pályázatán.
2013 I. helyezés
A Barátok Verslista, VPM által kiírt: HIUZ 2013 című irodalmi pályázaton.
2013 I. Különdíj
A Barátok Verslista, VPM által kiírt: HIUZ 2013 című irodalmi pályázaton.
2013 III. helyezés
A 7. Országos Mesefesztivál meseíró pályázatán a Weöres 100 évében.
2014 III. helyezés
A „Litera 10 szóban” címmel megrendezett vers-, és prózaíró pályázaton.
2014 Díjazott. Az én mesém 8. felnőtt meseíró pályázatán.
2015 Kiváló mese kategória a zöld jövő meseíró pályázaton.

Meséim több könyvben, kalendáriumban és egyéb kiadványban jelentek meg.

Gyermekkor (Bihardiószeg) emlékek:

Jámbor Varga, a dinnyecsősz

Jó ember volt a dinnyecsősz,
nagy szakálla és haja ősz.
Volt egy kicsike kunyhója,
meg óriás bunkósbotja.
Volt kutyája, egy fekete,
Kormos volt a kutya neve.
Volt, csak volt, és volt, és csak volt,
volt bizony, mert régen megholt.
Jó ember volt, megérdemli,
hogy itt pár sor jusson neki.

A szőlőhegy derekánál
üldögélt a kunyhójánál.
Óriás dinnyék körötte,
ő és kutyája őrizte,
mely „veszedelmes” hírben állt:
nem tett senkiben soha kárt.
Gyerekek, ha arra jártunk
tőle mindég dinnyét kaptunk,
elővette a zsebkését,
levágott egy jó nagy karét.
Két kezünkkel megragadtuk,
és csak faltuk, faltuk, faltuk.
Kezünk szárán a dinnyelé
lassan csordogált lefelé.
Mesét mondott, amíg ettünk,
Ettünk, és reá figyeltünk.
Tőle tudtuk azt a mesét,
hogy a kutya helyet cserélt
a kakassal a tyúkólba’
így őt vitte el a róka.
Zsákba dugta, és cipelte
ide ki a szőlőhegyre.
Így lett övé Kormos kutya,
és egy vörös rókabunda.

Jött Lőrinc, és egyik este
a sok dinnyét mind elvitte,
s amikor jött az őszi köd,
a dinnyecsősz elköltözött.
Jámbor Varga jó ember volt,
Sajnálom, hogy régen megholt

Az utolsó nagymamámmal töltött karácsony emlékére:

Egy régi karácsony

Petróleumlámpa és gyertyafény,
itt a karácsony, itt az új remény.
Vibrál a gyertyaláng a karácsonyfán,
játszanak az árnyak a szoba falán.
(Gyermekkoromtól kísér ez a kép.)
A szobában volt még egy öreg szék,
azon ült egy néni, a jó nagymama,
mellette két kisszék és két unoka.
Egymáshoz bújtak, látták a csodát,
szoba asztalon a zöld fenyőfát.
Rajta aranydió, mosolygó alma
és szaloncukor, fénylő sztaniolba’.
Az ágain szalmafonatdíszek,
piros üveggömbök, szinte égtek.
Fénylő gyertyaláng tükröződött bennük,
a gyerekeknek ragyogott a szemük.
Csillog, szemük sarkában könnycsepp ül,
tétovázik kicsit, aztán legördül.
Végigfut arcukon, s ölükbe hull,
helyébe máris egy újabb tolul.
A szülők fényképe ott a fa alatt,
emléket őriz és ajándékokat.
Szomorúan víg, áldott ünnepem,
emlékeimben újra átélem.
Így telt az ünnep Bihardiószegen,
rég, ezerkilencszáznegyvenkilencben.

Akkor már tudtuk, hogy 1950-ben hazajöhetünk szüleinkhez, így is augusztus lett belőle. Igazi falusi gyerek voltam, rossz is eleven is, de sokat segítettünk nagymamámnak a munkában.

Iskolák:
A 8 általános közben, 16-szor váltottam iskolát. Volt, ahova többször más-más évfolyamon visszatértem. A négy gimnáziumot három iskolában végeztem el, megszakítva. A második osztály befejezése után közöltem szüleimmel, hogy a gimnáziumot abbahagyom, és ipari tanulónak megyek. Értetlenül álltak a helyzet előtt. Próbáltak meggyőzni döntésem helytelenségéről, de eredmény nélkül. Ilyenkor csak megjegyezték, konok székely (nagymamám Nagygalambfalvai születésű). Szerszámkészítő tanuló lettem. Akkor, és később is döntésem helyesnek bizonyult, olyan területet ismertem meg, amely meghatározó lett életemben, és mondhatom azt, hogy csak sikereket hozott. Tanulóéveimet és szakmunkás éveimet az akkori debreceni MGM-ben töltöttem. Közben letöltöttem egy év katonaidőt. Ettől kezdve szinte végigtanultam az életemet 60 éves koromig. Majd befejeztem gimnáziumban a még hiányzó két évet. Ezután műszaki főiskolára jelentkeztem Miskolcra, melyet sikeresen elvégeztem. Közben hívtak az akkori 101. sz. Ipari tanuló Intézetbe (volt iskolámba) szerszámkészítő oktatónak, majd később tanárnak. Mint eddig, ezután is tanultam, és most már tanítottam is. Később mérnöktanári, majd informatika tanári végzettséget szereztem. Több területen szakvizsgát tettem. Annyira így van, hogy a mai napig is tanítok. Mindig fontos volt számomra a tanítás, használható információk közlése.

Jó szándék

Úszni tanították a kicsi egeret.
Mondták, ha úszni tud, nagy baj már nem lehet.
Jöhet eső, árvíz, kijuthat a partra,
Azt nem mondta senki, hogy jöhet egy macska.

Műszaki könyvek (informatika, szerző, társszerző) írásába, lektorálásába nyugdíj előtti éveim alatt belekóstoltam. Azért nem írok aktív éveket, mert ezek a mai napig is tartanak. Nyugdíjas korom óta írok verseket, verses meséket, de prózában írt meséimmel is értem el eredményt. Írásaimat először két nagyobb unokám (ma már 14 ill. 17 évesek) hallgatta meg, ők voltak az első kritikusaim is. Kérésükre sokszor új szereplőket is be kellett hoznom a mesékbe. Pályázatra írt meséimet, volt, hogy ők illusztrálták.Közben született még két unokám (most 5 éves ill. pár hónapos) így megnőtt az első hallgatóság létszáma is.

Verseimben jelen van a játékosság és a komolyság:

A hiúz és a házimacska

Tarka macska, barna macska
találkoztak hajdanán.
Mit keresel csacska macska
idefenn a hegy, ormán? –
kérdezte a barna macska,
bojtos fülű vén hiúz.
Felelte a tarka macska:
a szívem kalandra húz.
Kedves tarka csacska macska,
veszélyben az életed.
Bojtos fülű barna macska,
nem félek itt teveled.
Nagy tappancsú barna macska,
idevonzott a vadon,
hozzád jöttem szép nagy macska,
bojtos fülű jó rokon.
Eredj haza házimacska,
a kalandnak vége van,
ilyen kicsi apró macska
eltűnhet itt nyomtalan.
Búcsúzóul a nagy macska
megölelte egy kicsit,
meghatódott a kis macska,
törölgette könnyeit.

A régi – magunk készítette – játékok szintén megjelennek írásaimban pl: a csutkababa, az ördögmotolla vagy az ördögszekér. Úgy érzem, hogy ezekre szükség van, az idősebbekben felelevenedik a múlt, de a gyerekek is megismerhetik nagyszüleik játékát.

Ördögszekér

Ördögszekér gurul a sétányon végig,
a bámész emberek álmélkodva nézik.
Kisgyermek fut, kacag, övé a szélkerék,
egy papírdarabból mesebeli játék.
A kék ég beborul, kiszakad egy felhő,
nagy cseppekben hull a langyos őszi eső.
Elázik a kerék, tovább már nem gurul,
víg gyerekkacagás bús sírásba fordul.

2014-ban egy súlyos agyvérzésen estem át. Az eset után máslap már papírt, tollat kértem, és – szinte olvashatatlanul – az alábbiakat vetettem papírra. Azóta rendbejöttem, és tovább írok és tanítok.

Magamnak

Kiált az ószeres: itt minden eladó!
Eladó itt minden: kínai kimonó,
dísztárgy, cipő, ruha, katonai trikó!
Megvehetsz itt mindent, itt minden eladó!

Kiált az ószeres: itt mindent megvehetsz!
Mindent megvehetsz itt, lehet pohárkészlet,
furulya, fapipa, tengerben egy sziget!
Eladó itt minden, itt mindent megvehetsz!

Kiált az ószeres: lelket adok-veszek!
Lelket adok-veszek, veletek jót teszek!
Lelkemet nem adom, és újat nem veszek,
megmarad a lelkem, leszek, aki leszek

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…