Ökördi Péter: Festett érem

Futottunk kéz a kézbe,
testünk belefeszült a szélbe,
suhantak hulló holnapok,
láncon csörgött törvény s a jog;
lehagytunk néhány csillagot.

Futottunk kéz a kézbe
míg megállt a cél.
A hulló holnapok erénye
kezünket beérte,
s a sarlós karmok görcseit bogozva
kapzsiságuk olcsó mosolyra váltotta.

Betépném most a fehéret
egy percre csak,
rugdalnám most a zenéket
míg a dallam szétszakad –
és zokognék színt, sírnék dallamot –
Sokat kívánni miért nem hagytok?
Miért nem hagytatok?

Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe;
fehér könnyek, feketében –
Add a kezed, lelkem égjen.

Feküdtünk félbe tépve,
mint kaszált fűszálak,
nem értve,
miért egymáshoz dobált a kerge szél,
hisz te nem az a test
én nem a gyökér;
de sorsában osztozik az ember
és inkább veszít, mert nyerni nem mer,
mindegy mit mondok: ezért vagy azért! –
Fehér szegfűk, feketében –
Add a kezed…
Majd megértem!
Majd megértem a szavak hadát,
egy centi mélység akaratát,
majd megértem, hogy kezem többre
vágyik, mint örökre –
hogy megszólaltam, szólni mertem,
hogy nem volt véres tüske testem;
mert eladtam száz darabban,
ezer szóval kifacsartam.

Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe;
fehér könnyek, feketében –
Add a kezed, lelkem égjen.

Kevés a szó, a könny az arcon,
a szál virág, a gondoskodás;
kevés a szív, a néma zsargon…
Csak betét mind
és hiánya félre téve!
A fájdalom nincs a tétbe?!
Óh! Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe –
Nézd! a kezem, testem gyönge,
remeg a szám, szemem görbe –
Feketén lép ki , fehérben! –
A gyűlölethez nincsen mérgem! –
Add a kezed!
Egy percet kértem.
Add a kezed,
s élj fehéren…

Ha virág kellett én letéptem!

Fehér szegfűk, fehér népe,
fehér testtel lép az éjbe;
fehér könnyek, feketében –
Látod, a gyökérhez nem értem.
Szavak raja rágja testem,
s ha lehagytunk néhány csillagot,
nézd!
kezemen nem hagyott nyomot.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…