Székely-Máté László: Csúzli

Kicsiny az ország, de túl nagy a bánat
Éhes vagy este, fogd be a szádat
Szélfútta földön igazság robban
Javaink eltűnnek egy mély torokban

Foszlik a kenyér és lehull a morzsa
Dalolva állsz be a tömött sorokba
Belep a ködnyálkás, bénító álom
Túlteszed magad az agyhalálon

Rövid az idő, de panaszod hosszú
Életed sótlan, de édes a bosszú
Belülről bontják felépült falad
Valaki elmehet, valaki itt marad

Császárod vicsorod mosolynak nézte
Törvénye dübörög, adj hálát érte
Miért izzadsz, mikor én már rég fázom
Bámul a tömeg az operabálon

Nem vagyok gyilkos, de ha kell, ölök
Szózatunk veretes tartalma örök
Ki akar valamit csinálni végre
Üresen kong az ősök igéje

Csúzlim a falon, szögre akasztva
Jól célzok, vigyázz, vigyázz magadra
Nem rakom el, mert lehet, hogy kell még
Itt szimatolnak az ordas eszmék