B. Mester Éva: Primadonnák

Kaporillatú takaros kertedben
most elvadult bodzabokrok nyelik el,
az arra bujkáló fényeket.
A szőlőindák téged keresnek mindenütt.
A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva
kopogják rejtjeles üzenetüket.

Hol lehetsz?

Egy darab vakolat utánad indult,
a cserepes virágok tetszhalottá váltak,
a fűtési rendszer tönkrement a télen,
a mérsékelt fűtést legyőzte a fagy.

Nem vigyáztam jól értékeidre.

Hogy emelt fővel szemedbe
nézhessek mégis, odaát,
egyszer majd valamikor,
egy luxusút áráért rendbe hozattam
mindent, ami pénzzel megváltható.

A padlás szentélye sohasem sérült meg.
Igazi, saját színházunk volt ott!
A zsindelyek közül áradt a rivaldafény,
talált betűkből, az elmúlással dacoló
álomdíszletet varrtunk, kovácsoltunk.
Kettős szereposztásban primadonnák voltunk!
Persze egyikünk sem lett színész,
csak hétköznapi epizódokban feltűnő
statiszta, de a közös álom most is itt lebeg.

A szemüvegedet ugyanoda tettem,
ahol mindig is tartottad.
Hátha kedved támad végignézni
még egyszer a kipofozott házon,
a burjánzó életen és az itt rezonáló,
velem megosztott gyermekkorodon.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…