Kecskés Katalin: Várlak

Nem vágyom másra,
csak veled lenni csendben.
Hallgatni az őszi szelet
surranni a kertben.
Letenni az elmúlt évek
búját-bánatát.

Tenyeremben őrzöm
kezed érintését.
Minden este várom
álmom ébredését.
Téged látlak s hallak,
éjjel lelked megtalál.

Agyamban, szívemben
zakatol szüntelen,
ébren és józanul:
-“türelem, türelem!”-
És a gyermek-remény
erősödik idő-anya tején.