Kovács Viktória: Kósza fény

Fáj minden csendben eltöltött perc,
ahol a szavak csak fejünkben forognak.
Bolyongva egy válaszért, amelyről tudjuk, hogy
ki sosem mondanak.

Akár az ősszel elsárgult levelek,
ahogy összefújja őket a lágy esti szél.
Veled voltam, te velem voltál, s a lelkünk
csendben, véletlen összeért.

De a véletlenek sokszor olyan felszínesek.
Sajgó gondot okozva belülről lassan emésztenek.
A szavakat lenyelve önmagunkban
nap mint nap jobban égetnek.

Sorsunk játékszerei lettünk, mint
két kiszemelt ostoba bábjáték.
Az élet egyszer csak ránk kacsintott,
s szemünkben felvillant egy kósza fény.

Mi aztán elhalványul. S minden
egyes szóval mit kiejtünk,
elsötétedünk egymásnak. Mintha
többet ott se lennénk már rég.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…