Szabó-Kasornya Ágnes: Esküvői fogadalom

Te vagy a kudarcom,
Nem tudtalak ellökni
Te vagy a bukásom,
Nem sikerült meggyőzni
Engem nem lehet szeretni

Pedig ha tudnád
hogy igyekeztem,
engem senki ne szeressen

Nem tártam két kezem
ha az ajtón beléptél

Nem néztem szemedbe
ha hozzám értél

Nem öleltelek át
adva magam a percnek
S nem mondtam: „szeretlek”

Nem néztem hosszan utánad
ha messze hívott az sors

Bezártam minden
ajtót, ablakot

Miért maradtál?
El miért nem hagytál?
Miért vagy pont velem?
Pedig már annyi hibát
találtam
e különös boldogságban
De hiába mondtam
Semmi sem használt
Te ugyanúgy vársz

Tisztán, szépen
ünnepi fényben

Szemed ragyog
Mindig rajtam hagyod
Bárhova is futok

Nem értem,
mi ez az új érzés?
Azt hittem a szeretet harc, túlélés.

Hogy kemény mint a kő, érdes,
De a te mosolyod olyan édes

Azt hittem a szeretet koszos,
olykor zavaros
Most már tudom, hogy tündököl
s ragyog

Nem tudom már tovább tagadni
Én is akarok ragyogni!

Adom kezem,
futok majd feléd,
kitárom két karom,
s azt kiáltom
„Szeretlek!”

Többé nem félek
Itt vagyok és elhiszem
pont nekem lett e szerelem

Hát legyen ez kettőnké
Legyen ez örökké!