Eljött ez a nap is, melyet annyira vártam,
Magamat Neked aranytálcán kínáltam.
Felragyogott lelkemnek fényessége,
Ez lesz szerelmünk igaz ékessége.

Szívem hangosan dobog, orgonára várva,
Megszólal a dal, remeg kezem-lábam.
Édesapámba jól belekarolok,
A templom ajtaján szépen betoppanok.

Harangének zengi üdvünket,
Elengedjük könnyes arcú szülőnket,
Együtt lépünk tovább az oltárhoz,
Hol jóatyánk minket megáldoz.

Szívünket elönti a tiszta szeretet,
Ilyen kegyelmet máshol nem lelek.
Kezet kötünk, gyűrűt húzunk,
Szent keresztnél igent mondunk.

Templom kapu nyílik már,
Odakint fényesség vár.
Kezdődik a közös élet,
Mely csak boldogan érhet véget.

Tags:

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek…