Szabadulnék, lennék űzött vad,

Nem állna utamba semmi had.

Szívemet mardossa a kín sava,

Vágyódó lelkemnek bús szava.

 

Gúzsba kötve pincében élek,

Rabként apró boldogságkövekhez férek,

Szabadulnék, mint a vadgalamb,

Kit vadászok űznek minduntalan.

 

Ketrecbe zárnak, örömteli házba,

Kellemes szobába, hol sok finomság várna.

Meleg dúc, szeretetteli otthon,

De a galamb tekintete csüng a horizonton.

 

Lelke innen messze vágyna,

Boldogságnak csúcsát járva,

Felhők felett tova szállna,

Újabb szerelemre várva.

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek…