Vergődő létben zörögnek a csontok
friss koncra éhes a kegyetlen világ
őszül a táj, sárgulnak a lombok
nem nyílik, hervad, a színes virág.

Tétova léptek visz tovább az élet
belső zenéd halkul nem a régi már.
A csend ordít benned, megszüli néked
ezerarcú magányt, mely most reád vár.

Ha feladod véged, elsöpri benned,
mindazt mi szép volt, messzire kerül.
Halványul már a lankás távol, neked

nagyon fáj, mi rád települ, ott belül.
Még várod a tavaszt, de tél közelít,
s te féltve őrzöd szép emlékeit.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…