Edit Szabó : Óda a természethez

Folyó parti lépcsőn lepihentem,
sodrásába merült tekintetem,
nem hallottam a habok zaját,
gurgulázó madarak dalát,
mint a víz felett tova szálltak,
mind, akik élelemre vágytak,
füzesnek lehajló ága simogat,
hozza elém az elmúlt napokat,
gyerekkor a folyó homokján,
megéled az elmúlt ifjúság.

Úgy érzem, mint ki ideszületett,
nevelték szülők és a természet,
csillogó habok érintenek,
fák ágain epret szemelgetek,
mezítláb szaladok fű között,
visszaver selymesen víztükör,
virágok szirmain haladok,
csillámlik mikor a fény dalol,
napsugár kék égen átragyog,
természet ölén boldog vagyok.

Csodádat örökké átélem,
csodádat örökké dícsérem,
természet szépsége életem,
köszönet érette végtelen,
életem szépségét te adtad,
mosolygó szemeim ragyognak,
fák között virágzó fű alatt
érezni világod fogva tart,
vénséges fák közé vénülök,
elkísér életük, szépülök.

Bőcs,2017.10.29.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…