Bakonynak az aljába,
Erdőknek útporába.
Hazafelé lépdelek,
Fa törzsén meg pihenek.

Majd újra indulok
Minden udvarba virág nyílott.
S állattok ékes hangja kevereg.
A nagyharang hangja kísért engemet.

Volt egy álmom öt tett látom,
S érezvén az ő szívverést.
Halk suttogó szavát,
Látni a boldog kacaját.

Volt egy álmom hol újra gyerek lettem,
Hol át ölelt védelmező keze.
Hol halkan súgta nekem,
Hogy ö is szeret engemet.

Volt egy álmom kin ült a rózsa lugas alatt,
Mellette haragok daloltak.
Én ott álltam halgátam ékes hangját,
Ahogy nékem énekelt a magyar nótát.

Volt egy álmom mi oly szép volt,
Nem akartam ébredni, de kellett
Oly csodás volt vele a perc,
Mikor engem ölelt s nékem énekelt.

Még mindig látom, s mindig várom,
Hiába fáj hiába az űr nekem.
ö volt s van öröké a szívemben,
Ő az, az ember kit nem feledek.

Ő a mamák fényes gyöngye.
Ő ki mindig szeretet engem
S én csak ülök s emlékezem
Hullik könnyem, mert hiányzik nekem.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…