Lassan mozdulok, tétován
talán, ha nem lenne délután,
és vasárnap…
Tenném a dolgom hisz korán
van még így négy után…
a munka sok, a nap
meg oly rövid. Lassulok,
az idő is telik, rajtam, fáradok.

De álmodok csodás álmokat,
látom szürkülő utamat,
a sín a távolban összeér.
De nem jön már nekem vonat,
élet is gyorsan elszalad.
Tapsot nem üt a tenyér.
Írni kellene valami szépet,
vagy felejteni az egészet.

Még bírnom kell egy kicsit,
míg szellemem nem avítt.
Az időm mi hátra van
lehet úgy ötven vagy hatvan
év. Tervezem.
Sokszor mulatnak ezen
barátaim.
Eltűnnek lassan állomásaim.

Csak emlékük az mi megmarad,
hisz az idő vágtatva szalad,
s tűnik tova, pillanat alatt.
De szomorúságra semmi ok.
Az élet szép…te is láthatod,
ha van néhány jó gondolatod
hajtsd végre azt.
Ajkad ne szóljon panaszt.

Mert ott…a sarkon túl …
bár nem látod, de álnokul
meglapulhat: Végzet úr.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…