Posted by

A zsíros kenyér

Akai Katalin                             A zsíros kenyér (Igaz mese, a régmúltból.)                      Oly sűrűn kavargott a szürke, szénporral és füsttel kevert köd, hogy délután már az iskolaudvarra sem engedtek ki bennünket. A tanteremben vidám zsibongás volt, mindenki elővette uzsonnáját, amit otthonról hozott.  Csak Erzsike a fekete hajú, sovány, pipaszár lábú roma kislány nem hozott semmit. Félre […]

Posted by
Posted in

Bella Itália

Akai Katalin   Bella Itália   Gyermekkoromtól égetett a vágy, A tengert látni és Itáliát! Milyen a tenger, ha partra fut ki? Hófehér habja lábam érinti. Hiszem, hogy eljön, annak a napja!       Várj reám drága, Bella Itália!   De finom lehet az olasz spagetti! Mikor leöblíti, egy sűrű chianti.  Milyen a Nap, […]

Posted by
Posted in

Hunyadi László halála

Tovább folytatódott urak támadása, unszolták a királyt: Hunyadit ne szánja.   Bosszulja meg végre Cillei halálát, ne kímélje már meg Jánosnak árváját.   – Te vagy most a király, mégis őt követik, félhetsz bizony attól veled is elbánik.   – Nem uralkodsz addig ameddig László él. – Egyre duruzsoltak, s jött közelebb a cél.   […]

Posted by
Posted in

Az élet alkonyán

Edit Szabó : Az élet alkonyán Láttam anyám ráncos kezét, fáradtsága nagyon nehéz, korán kezdte az életet, évszázadok nem felelnek. Nem felelnek már életek, gyerekeknek munka kellett, gyorsan mozgott a két kezük, hamar telt le az életük. Felnőtt koruk,fiatalság, megnőtt dolguk, kilábalták, újabb életek teremtek, folytatódtak a remények. Jobb világ jön, boldogságuk gyerekseregben családjuk, megtenni […]

Posted by
Posted in

Kőszívek

Udvariban éltek halász és leánya, a kis Veronika Balaton barátja.   Kislány kora óta a halászokkal járt, elkísérte apját amikor vízre szállt.   Ismerte a tónak minden rezdülését, a csendes víztükröt és haragvó színét.   Balatonból kelt fel neki a fényes Nap, s ezüstösen fénylett benne Hold és csillag.   Repültek az évek, az idő […]

Posted by
Posted in

Egy igaz magyar orvos halálára

Egy igaz magyar orvos halálára! Az ősz beköszönte mindig a búcsúzás gondolatával jár A gondolat bennünk él, de nem ember tervezte eseményekkel Velünk születik, halálunkkal távozik A paradicsomban, az eredendő bűntől származik Az Úr azonban gondoskodott rólunk Hogy időnként igaz embert küld a világba, Ki ártatlanságunk visszanyerését táplálja Kinek erényei feledtetik gyarlóságait S nem pazarolta […]

Posted by
Posted in

Csendben ülök…

Csendben ülök egy köztéri padon, Figyelem, hogyan suhan el az ősz, Nézem, ahogy a száraz avaron Meglibben a szél, majd hosszan elidőz. Eszemben forog számtalan gondolat, Hova, merre visz még az utam, Vajon az életem még mit tartogat, Hogyan érzem majd jól magam! Forog az agykerék, téged látlak újra, S elképzelek számtalan beszélgetést, Miként boríthatok […]

Posted by
Posted in

Véres macskakövek

Akai Katalin       Véres macskakövek   Futott a lány a véres utcán, Barna haja utána lebbent. Varkocsa indulót vert a hátán, Szakadt cipője a kabát zsebben. Véres macskakövek halálról mesélnek   Rettegő szemekkel körül nézegetett, Csak tank ne jöjjön, rebegte csendesen. Rongyos harisnyáján kinézett lábujja, Hogyan jut majd haza? A Teremtő tudja. Véres […]

Posted by
Posted in

Vágy

Akai Katalin                    Vágy Izzó szerelemben fokozatot váltva, Két ember egyesül Perzselő vágyban Milyen jó szeretni, s szeretve lenni! Minden gondunkat Órákig feledni   Éget a szerelem, tüzes a lángja Hiányzol Édesem! Jöjj karjaimba! Álmodom rólad, éjjel és nappal Ébredjünk együtt Pirkad a hajnal   Szerelmes szavakat suttogtál […]

Posted by
Posted in

A csoda

Akai Katalin               A csoda   Mikor belefáradtam a szeretethiányba, akkor úgy éreztem, hogy minden hiába. Hiába dolgozom naponta húsz órát, ha nem kapom érte, egyetlen jó szavát. Istenem, Istenem!                      Kérlek! Tegyél csodát!   Húzom az igát! Nő létemre százat! Anya, háziasszony, munkában megfáradt. Hogy vezessem cégem? Családom […]