Posted by
Posted in

Nő,az újságból

A nap elhagyta a horizontot. A család már szokás szerint ébren volt. Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Gyors reggeli, gyors pakolás, gyors készülődés. A gyermek nagyon türelmetlen, s ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szoktak, hamar eltörhet, kiborulhat valami Mióta megváltozott, nem tud viselkedni. Mindent az édesanyjától vár el. Ha ő jelen van nem […]

Posted by
Posted in

Várakoztatva várni

Péntek délután lett. Felfokozott izgalom, mély ki nem mondható fájdalommal a lelkükben indulnak a gyermekükért az intézetbe, hogy a hétvégét együtt tölthessék. Az autóban sosem beszélnek, ismerik már egymás gondolatát. A gyomor ilyenkor is görcsben van, vajon milyen helyzet vár? A portán elhangzik a szokásos mondat. ANYA: Petikéért jöttünk. Majd elkezdődik a várakozás. Az örökkévalóságnál […]

Posted by
Posted in

Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután. Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább. ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent? […]

Posted by
Posted in

Egyszer is

Kora reggelenként ült a széken egyedül a csendben. Nem tudott másra gondolni ezekben a lopott, rövid percekben, hogy mit tudna még tenni Ő érte. Szeretné visszakapni a „régi gyermekét”. Azt, aki sokat beszél, állandóan jön, megy. Akit sokan megcsodálnak „okosságáért”, szép beszédéért. Az idő sürget. Ha valami kór támadta meg, minden perc sokat jelenthet. Nem […]

Posted by
Posted in

Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták […]

Posted by
Posted in

Minden karácsonyból hiányzott valami

Szohner Gabriella: Minden karácsonyból hiányzott valami Nem tudom hogyan történhetett, de abban az évben Újapunak sikerült rávennie anyut, hogy bebetonozott ragaszkodását, meg az ezeréves családi tradíciót felborítsa, és otthonunktól messze, a fővárosban, Újnagyinál töltsük a karácsonyt. Biztosan a friss házasság boldogsága miatt történt, hogy mi hárman, a szent nap délelőttjén egy füstölgős, zötyögős, lassú, olykor […]

Posted by
Posted in

Isten kardja

Szittya királyoknak csodálatos kardja, hogy győzzenek vele Isten nekik adta.   A kard elveszett,de fennmaradt a híre, szittya vitézek közt, múlt tiszteletére.   -Keressétek  egyre,kutassátok bátran, világ ura lesz ő kinél az a kard van.   Attila is hallott Istennek kardjáról, édesanyja mesélt a csodás álmáról:   Hogy fia születik,aki fényes kardot köt majd derekára,s […]

Posted by
Posted in

Vártam rád…

(Tanka) Vártam rád sokat az élet lám elszaladt remény elhagyott de várom a holnapot hoz talán szépet s jót.

Posted by
Posted in

…Állj meg egy pillanatra…

…1849. október 6. emlékére… Ember! Állj meg egy pillanatra hajtsd meg fejed, emlékezz, Aradra a vértanúkra, kiket Haynau kivégeztetett. A nemzetnek is szólt e döntés: meghódolsz, vagy pusztulni fogsz de titkon a szívekben élt a remény mert látták a biztos trón meginog. E maroknyi nép akkor megmutatta csak a túlerő előtt hajtott fejet a császár […]

Posted by
Posted in

Október 6.

(Tanka) Nemzeti gyász volt s mindig lesz még élünk emléket őrzünk ti értünk is haltatok ott Aradon…vértanúk