Posted by
Posted in

…törött rácsaid közt…

Úgy érzed, csak kihasználnak ha nem kellesz sutba dobnak. Kinek hiányzol, ki mesél fiának rólad, ki már csak van, de nem kell sem a jövőnek, sem a mának. Így érzed.De lehet, téves a jelzés fal mögé zárva a lelked s agyad törött rácsaid közt álom madarak repülnek de röptük rövid és tétova marad hiszen a […]

Posted by
Posted in

Gyász

Valaki szelíden irányítja kezed, szívedben a mihaszna űrre vigyáz. Kongó szavaidban mindig ott van veled, fáradt mosolyodban ott pihen a gyász.

Posted by
Posted in

Közöny

Az egymás melletti békés magányban a tegnapi csönd hűvösen lesben áll, a gondolatok, mint kimondatlan vádak csobbanva válnak semmivé, mihaszna kavicsként merülve el a lét lecsapolatlan mocsarában.

Posted by
Posted in

A komáromi erődrendszer

Guyon Richárd nagy titokba’ érkezik meg Komáromba. Város ostrom alatt állott, őrség csüggedten csatázott.   Ég a város, ám a tisztek jobbra – balra lézengenek, tűzoltáshoz nem sietnek, mert ott golyók süvítenek.   -Katonának ott a helye, ahol tombol tűz ereje. Rajta menjünk az oltáshoz, ez illik egy katonához!   Bíztatta a rettegőket: A golyóktól […]

Posted by
Posted in

Művészportré Boda Zsófiával

Boda Zsófia 2015 óta az Irodalmi Rádió szerzője. Verseivel rendszeresen sikeresen szerepel pályázatainkon. Művészportréjában életéről, családjáról, munkájáról, megjelent köteteiről és verseiről beszélgetünk. A művek előadásában Pintér Lilla segédkezik. A szerző bemutatkozása: Boda Zsófia Borbála, Buksi vagyok. 1981. április 7-én születtem Tatabányán. A tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem. Miután nem vettek fel az Állatorvosi Egyetemre, így […]

Posted by
Posted in

Fényes tanösvény

  „Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz.”   /  Petőfi  Sándor /   Őszi szél suhan a fák közt, napfény csillan a vizeken. Láp és mocsár, víz mindenütt megbabonázva figyelem.   Egy elvarázsolt erdőben járunk,lenyűgöz a látvány. Éger erdő […]

Posted by
Posted in

Pergő homokszemek között…

Már csak kósza emlék vagy nekem egy késői vágy, mi nem teljesült de a múló időben megszépült minden s a vágyam emlékké csendesült. Pergő homokszemek között az órán az idő vágtatva halad tova vágyom utánad, szeretném élményed ha újra eltalálna Ámor nyila. Szerelem, te csodálatos érzés dobpergés mely a szívemig hatol nem írja felül a […]

Posted by
Posted in

Őszi tanka

Itt van az ősz már sárgulnak a levelek hűvös szél fütyül kabátot vetet veled a nyár heve tovatűnt.

Posted by
Posted in

Soha ne mutasd…

(Tanka) Soha ne mutasd lelked féltett kincseit szabadon másnak mert visszaélnek vele neked a bánat marad.

Posted by
Posted in

…az én igazságom…

Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: emberként élni embernek maradni ebben […]