Posted by
Posted in

Búcsúzunk a mától

Edit Szabó : Búcsúzunk a mától Sötétlenek a fatörzsek magasan az ég felé, aláhullik a levelük, halkan fúj az őszi szél. Fasorok közt út közepe rozsdabarnán széttekint, padjaira telepedtek a megsárgult levelek. Erdők, mezők, parkok fái, természet gyermekei, eldobják a lombjuk ágak, ősz idő közeledik. Napsütés még vígan dalol parknak gyeptengerében, lassan jelez búcsút az […]

Posted by
Posted in

Flecker István: Lazarus – előadja: Stohl András

Flecker István: Lazarus David Bowie után szabadon Kelj fel Lázár! Hidd, hogy a holnap szebb lesz, Nézd a mennyországban vagyok, Fáraszt a földi lét, Feltámadni mondd minek? Hol ember acsarkodva néz, S, jönnek rossz telek, Mert jönnek rossz századok, Tépett sebek nem gyógyíthatók, Ott kiált az embertelenség, Kínnal telnek a holnapok, Szívedben már nincs több […]

Posted by
Posted in

Székely-Máté László: Csúzli – előadja: Stohl András

Székely-Máté László: Csúzli Kicsiny az ország, de túl nagy a bánat Éhes vagy este, fogd be a szádat Szélfútta földön igazság robban Javaink eltűnnek egy mély torokban Foszlik a kenyér és lehull a morzsa Dalolva állsz be a tömött sorokba Belep a ködnyálkás, bénító álom Túlteszed magad az agyhalálon Rövid az idő, de panaszod hosszú […]

Posted by
Posted in

Kéri Ferenc: Cirkusz és kenyér – előadja: Stohl András

Kéri Ferenc: Cirkusz és kenyér Szeretnék egyszer nem elvárásra élni, Csak magamért, s azokért, kiket szeretek, Ha nem szorongat más, csupán a szeretet, Tudnék talán újra önzetlen remélni. Most a megfelelés torz karja fojtogat, Reányomja kopott bélyegét létemre, Éhes piócaként szomjazik véremre, S mint száradó kötél, szorítja torkomat. Ma a trendi, ki mindent a kirakatba, […]

Posted by
Posted in

Havasi Péter: Az Örökkévaló

Havasi Péter: Az Örökkévaló Izzadó kárpitba olvadó Nyári gondolatok. Fülledt idők Csatakos lábnyoma. Ez vezérel most, Ez létem otthona. Kitárom lelkem kapuját. Zsanér sikít a Végtelen Csendbe. Köröttem Üresség, Nem tart távol És nem enged be. *** Az idő elterül, Előttem hever. Magára hagyott Homokóra. Felkapom és Földhöz vágom. Már nem érdekel, Már nem kívánom, […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: A lét legjobbika – előadja: Stohl András

Török Nándor: A lét legjobbika A lét legjobbika – mondják – elérkezett. Candide, ó Candide, nyújtsd hát felém kezed, fejtsd le szememről a hályogot, ködfátylat, hogy lássak valamit, ami rám ma várhat, ma az alkonyatban szürkén bolyongóra. Hulljon rám tiszta fény, ha üt a végső óra! Lássam meg a múltat, hogy értsem a jelent. Tudjam, […]

Posted by
Posted in

Virág Barna: Mérleg hava – előadja: Stohl András

Virág Barna: Mérleg hava (A Lélekpendítőknek) Számkivetve a végeken A végeken ahol Az ötágú síp harmóniája Évek hidegét enyhíti És fújja a vigasztalót Az életről nyelvről Mert ritkulnak soraink Fogyunk – nem csak külföldre szakadva Itthon is A közöny kiskapuján araszolva Nyomúlnak az idegen szavak A szélrózsa minden irányából És leülepedve Maradnak begubózva Úgy hogy […]

Posted by
Posted in

Ökördi Péter: Festett érem – előadja: Stohl András

Ökördi Péter: Festett érem Futottunk kéz a kézbe, testünk belefeszült a szélbe, suhantak hulló holnapok, láncon csörgött törvény s a jog; lehagytunk néhány csillagot. Futottunk kéz a kézbe míg megállt a cél. A hulló holnapok erénye kezünket beérte, s a sarlós karmok görcseit bogozva kapzsiságuk olcsó mosolyra váltotta. Betépném most a fehéret egy percre csak, […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest

Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Az állomásra mentem eléd. Előbb az illatod emeltem le, aztán téged is, s hosszan néztem, hogy kopog a cipőd mellettem. Szatyrodban az anyai aggódás volt, körbepakolva a szorongás érett almáival, fejeden apróvá zsugorodott a múlt idők homályát idéző kalap, kabátodon pedig helyet kapott az […]

Posted by
Posted in

Aradi vár

  /Nemzeti gyászhelyünk/   Aradnak nevét meghallva szívekbe a gyász költözik, pedig azt még nem is tudják, régen már sok vér hullott itt.   Mikor országgyűlést tartott királyunk II. /Vak/ Béla, eljöttek a fiai is és országnak királynéja.   Fennhangon kérdé meg akkor mindenkitől:El mért vették jó ura látását,kiknek kellett, és el kik követték?   […]