Egy lépést tegyél és én ott vagyok,
díszruhába öltöztetem a holnapot.
Csendben meghúzódok és vagyok,
ne zavarjanak meg a belső zajok.

Porruhába öltözök, hogyha kell,
vagy bábuként ringok egy nádon.
Festmény leszek és ruhám pasztell,
átbukdácsolok a színlelt csodákon.

Hol a húrok megfeszülten szakadnak,
a hamis hangok egymásra tapadnak.
Ott hagyom el én majd a légüres teret,
ledobva már a zord élettöredékeket.

Ha majd a lét a léttel karöltve sétál,
kedvükben harsogják újra a szavakat.
Várlak én türelmesen az origónál,
ahol kívülről fújjuk a jelszavakat.

Apróra tört cserepet összeragasztom,
a bosszúságot zacskóban lefagyasztom.
Napot szeretnék adni és nem borút,
segíts, nyissunk ajtót és ott van a kiút.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…