Valamikor rég, hajdanán

élt két testvér, tündérleány.

Firtos kedves és szépséges,

Tartód gonosz és rémséges.

 

Firtos szép várat épített,

Tartód rája irigykedett.

Neki bizony szebb lesz szólt ő:

-A te váradból lesz egy kő.

 

Ördögök érte is mentek,

egy nagy sziklát ki is vettek,

és lyukat fúrtak beléje,

rudat meg a közepébe,

 

Így vitték aztán vidáman,

gyorsan el az éjszakában.

Szikla Korondon elakadt,

a hosszú rúd meg szétszakadt.

 

Bizony a vár az nem lett kész,

le is omlott már az egész.

Firtos testvért befogadta,

a gonosz meg elfogadta.

 

Együtt éltek ott a várban,

egy kis ideig vidáman.

A szép tündér szerelmes lett,

földi fiút megszeretett.

 

Adott neki táltos lovat,

avval érje el a várat.

Minden este találkoztak,

és nagyon boldogok voltak.

 

Tartód ezt már nem nézhette,

az irigység emésztette.

Bosszút esküdött ellenük,

pusztuljon el a szerelmük.

 

Meg is leste a találkát,

elkapta a ló zabláját,

lerántotta őket mélybe,

estek már a sziklarésbe.

 

A táltos ló ott fennakadt,

és sziklaként visszamaradt.

Mikor fehér színű a „ló”,

az idő mindig kiváló.

 

Máskor a szikla ló szürke,

érkezik az eső szele.

Neki sokkal jobban hisznek,

mint előrejelzéseknek.

 

 

Gub Ferenc:  Firtos vára és lova mondája c. írása alapján.

 

 

D. Oszuskó Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. Matematika – fizika szakos tanár voltam. 2001 óta nyugdíjas vagyok. 2005-ben…