Kérdésre kérdés.

 

 

 

 

 

Köd és pára ül a tájra,

jajongva, fájva,

elfojtott fájdalmat kiabálva.

 

Szép arcú emberek

váratlan  tette,

ráült az aszott testre.

 

Érzelmek gyötrő világa,

nem tudni kinek a hibája,

de elméket zavartak össze,

bánatot csokorba kötve.

 

Kulturált, talányos beszédek

s kezetek közt az utód eltéved.

Mindenkit kételyek közt hagyva

ősötök is sérült, igaz nem akarva.

 

Bár még nincs pont

csak vessző,

mégis a jövő felhője megnő.

 

Kérdésre kérdés,

mire nincs felelet,

gyűlnek a felkiáltójelek.

 

 

 

 

 

Miskolc 2017. november 24.

 

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…