Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Tűzmadár

Tűzmadár   Égő tűz színe a tollad. Felborzolta a dac, a bántás, a harag, amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték, s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság, mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek olyanért, amit el sem követtél. Tűzmadár! Vörös-e már a tollad? Felszállsz-e a magas toronyba?   Hangod […]

Posted by
Posted in

A fátyolon át

Pirkadatkor még gőzölgött a hegy, a sárgásvörös fényszálak csak bujkálgattak mögötte. Pár óra múlva azonban a zöld minden árnyalatán szikrázott a nyárvégi nap fénye. Itt-ott beleolvadt a már sárguló falevelekbe. De hány árnyalaton át? Mindannyiszor rácsodálkozom, ahányszor csak látom. Erdély mindig mutat valami újat, valami ismeretlent, valami csodát, amikre olvasmányai után ilyenkor a valóságban is […]