1. Mester Éva

 

Mirtusztól a krizantémig

 

Kölcsönkért fehérruhában

ötven éve mondtam igent.

Közös múltból fél évszázad

faragott magányos jelent.

 

Könnyű papírjaink voltak,

nagyot akartunk, súlyosat.

Közös jövőnk elé mentünk,

megidéztünk új sorsokat.

 

Háromhatvanas kenyér volt

asztalunkon az elején,

háromezer forint sem volt,

amit kerestünk, te meg én.

 

Később esti iskolákban

esély, ismeret  ragadt ránk.

Parki padokon – de finom volt! -,

zacskóban várt a vacsoránk.

 

A számítógép elvarázsolt.

Nem tudtam milyen nagydolog

írógépből klaviatúrát…

Átláttad, mint az orvosok.

 

Engem irodabútorként

falak tűrtek meg évekig,

aztán tanítva tanultam,

míg eljutottam a versekig.

 

Valahol közben köddé váltál.

Szétnéztél, mi van odaát?

Egy régi december elszólított,

nem vártad meg az unokát.

 

Rám hagytad a család gondját,

nekem címezted  nevedet.

Az évfordulón érezni vélem,

megsimogatom a lelkedet.

 

Vége felé jár az én időm is,

de vannak boldogabb napok.

Mirtusztól a krizantémig

mosolyognak az angyalok.

 

  1. december 09.

 

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…