B. Mester Éva

 

NAPSZAKOKBAN

 

reggel

 

álomfoszlány párnám alatt

rám csókolja mosolyomat

ágy melege körülölel

pirkad már de nem enged el

ébred a Nap fut a fény is

évszakokkal kergetőzik

egyenként méri a napot

ki tudja hogy mennyit kapok

hány esztendő fogja kezem

kísér el míg megkeresem

álmomban a valóságot

valóságban meg az álmot

 

 

 

napsütésben

 

ránk mosolygó napsütésben

ragyog minden kéz a kézben

fellélegeznek a vágyak

fény mögé bújnak az árnyak

szétmorzsolódnak a gondok

örömkönnyel tüzet oltok

bíbort táncol minden emlék

zeniten túl mi jöhet még

estig rágyújt csendes alkony

sercegését idehallom

pislákol a fényáradat

pásztortüze tiéd marad

 

 

szürkületben

 

szürkületben merre menjek

szivárványszínt hol keressek

felbőg a csend halkul a szó

nyikorog egy nyitott ajtó

kékmadaram nem találom

nevét hiába kiáltom

vándorbot van a kezemben

bolyongok az életemben

elfogy a dal sápad a lét

por lepi be minden színét

tisztítótűz volt szememben

szürke szín prédája lettem

 

 

vaksötétben

 

botorkálok vaksötétben

rám vicsorgó lidércfényben

sűrű a köd nem jön eső

sem a régmúlt sem a jövő

másik égen ragyog a Nap

felhők mögé bújt egy csillag

hátat fordít a világnak

nem segít éj vándorának

gyermeklélek felnőtt vágyak

összekuszálták az árnyak

mosolyom egy könnycsepp rabja

lelkem kitépett darabja

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…