2017. december 9-10-én rendezte meg szerkesztőségünk idei születésnapi ünnepségét, ami immár a 15. volt a sorban. A rendezvény helyszínéül a berentei Hotel Fremon szolgált most, ahol a szállás, étkezés és az előadóterem is biztosítva volt számunkra.

Érkeznek a vendégek.

Az ünnepi asztal, ajándékokkal, díjakkal.

A házigazdák: Zsoldos Adrienn és Árpád

Ünnepi vacsora

A műsor első részeként négy videót tekinthetett meg a közönség. Az első egy képes összeállítás volt az elmúlt egy év történéseiből, a második felelevenítette a Kortárs Verstár Pro sorozatból Csankó Zoltán, László Zsolt és Stohl András Irodalmi Rádiós szereplését, a harmadik összeállításban az IfiRádiós projektünk első állomásáról láthattak bejátszást a jelenlévők, a negyedikben pedig a Bűvölő 3 sorozat premierjeként Kozma Barnáné szerzőnk Múltad a jelenben című versét Karády István megzenésítésében:

Az ünnepségen három antológiát is bemutattunk. Az egyik Ezerszínű irodalom címmel jelent meg. Ebbe a válogatásba év eleje óta gyűjtöttük a pályázatokon sikeresen szerepelt és egyéb munkákat szerzőinktől. Tematikus kötöttség nélküli összefoglaló kiadvány versekkel és novellákkal. A második a Téli örömök könyve, amit szintén kifejezetten erre az alkalomra készítettünk A/4 méretű színes keménytáblás kivitelben. Ez a könyv is tartalmaz a téli ünnepkörrel kapcsolatos verseket, meséket, novellákat, de találunk benne recepteket, karácsonyi ötleteket, dalocskát és képzőművészeti alkotásokat is. A harmadik bemutatott kötet, a Körutazás, három pályázatunk sikeresen szerepelt anyagát tartalmazza: nyári alkotásokat, valamint a postás és vasutas szerzőink munkáit.

Két pályázat eredményhirdetésére is sor került a helyszínen. Az egyik “Az ősz hangjai és színei” volt, ahol az alábbi végeredmény alakult ki:

  1. Ökördi Péter: Te ősz
  2. Deák Mária: Ősz
  3. Pocsai Piroska: Napfogyatkozás

A pályázat teljes végeredményét külön cikkben fogjuk közzétenni. Ökördi Péter nyertes versét pedig teljes terjedelmében közöljük:

Ökördi Péter az oklevél és az ajándékkönyvek átvétele után

Ökördi Péter: Te ősz

Te ősz, kérlek légy mint az Ősz,
hűvös hajnalokkal, forráslábú széllel,
hosszú esők sodrásán sárba hullt
szomorú levéllel.
Nézd a világ hová fordult,
pénz hívja jövőbe;
halandóvá lesz az ember,
kerítés közt, űrbe lökve.
Te ősz, kérlek légy mint az Ősz,
hogy az ember szeme fájjon,
s lenyelt könnyeit áradni eresztve
kezében mosolyt találjon.
Képét hagyja a tükörben,
tudjon csöndes, tisztán szólni;
görcs-vár-kő karjait kibontva
tanuljon szeretni.
Lásson álmot, nézzen féltve,
haragján tudjon szántani;
akarjon adni, s cserébe őrülni,
bőgve, szállva, eszét vesztve
merjen szerelmesnek lenni.
Te ősz, kérlek légy mint az Ősz,
hervadó napokkal, gyümölcs énekével –
Segíts! mert szememre köd száll,
s álmom jégbe fagy a téllel.

A rendezvényen az alkotásokat Zsoldos Árpád és Adrienn szerkesztők mellett Mitiner Mária, Kardos Katalin, Kocsisné Heiler Éva és Taskó Mára Zsuzsanna tolmácsolták.

  

  

Az őszi eredményhirdetést a tél pályázat eredményhirdetése követte.
A helyezettek:

B. Mester Éva átveszi oklevelét

1. próza: Pelesz Alexandra: Jégvirág
1. vers: B. Mester Éva: December
2. próza: Kert F. Klára: A legszebb karácsonyfa
2. vers: Török Nándor: Megyek a Télbe
3. vers: Sasváry Erzsébet: Kérés újesztendőre

B. Mester Éva: December

Emberes hónapok
koptatják a napot
fagyasztja december
didergő hóember
hópehely csókot int
hideg lett már megint
forralt bor felhevít
gázszámla melegít
jön majd a Mikulás
zsákjában cukornád
csoki és mogyoró
fogorvos hívható
adventi vásárlás
sok már a kiadás
karácsony csillogó
csendesen sóhajtó
zajos a szilveszter
dühös a házmester
a tavasz messze még
alszik a nyitnikék.

Az est folyamán több kedves meglepetéssel is készültek szerzőink. Mitiner Mária egy grillázs-tortát hozott IR – 15 – 2017 felirattal, Mészáros Ildikó egy kézzel készített emléklapot a jelenlévők aláírásával, B. Mester Éva pedig egy alkalomra írt verssel kedveskedett a szerkesztőknek.

  

B. Mester Éva: Köszöntő
(15 éves az Irodalmi Rádió)

Egy emberöltőben tizenöt esztendő
nem igazán sok, de nem lebecsülendő.
Ennyi idő alatt új házak épülnek,
tavalyvolt ovisok a fejünkre nőnek.

Sokunknak nyugdíjat hoz apróban a postás.
(Sorstárs lesz mindenki, ha orvos, ha portás.)
Tizenöt gyökerű már a kohéziónk,
kedvünkért jött létre, van már egy rádiónk.

Egy merész ötletből újszülött érkezett,
Irodalmi Rádióként anyakönyveztetett.
Ezertől is több lett már a tagok száma,
a keménymag itt van. (Később iszunk rája!)

Onlájn tízezrével látogatnak minket,
lájkok tömkelege inspirál bennünket.
Mindünk szíve csücske lett az irodalom,
a végtelent felszántó nemes birodalom.

Életünket, vágyainkat szépprózába írjuk.
Könnyeinket kizárólag csak versekbe sírjuk.
Évközben alkotunk, senki sem volt léha,
határidő lejártáig pályázunk is néha.

Persze az nem biztos, hogy nyerni is tudunk,
de Marathonig is elbírjuk, ez marad az utunk.
Felrázzuk magunkat és a szalmazsákot,
álmainkkal megfoltozzuk az egész világot!

Táborokat építünk az új költeményekből,
estebédekből és műsoros estekből.
Új kötetre vágyunk, művészportrékra
hangos könyvekre és könyvbemutatókra.

Friss pezsgést hoztunk a versek világába,
csülköt, kétféle húst a csanyiki bográcsba.
Új tervek születnek, sőt Cirmi Rádió.
És most kezdődhet az idei dáridó!!!

Az est fénypontjaként sor került a legjobb szerző és legjobb előadó díjak átadására.

B. Mester Éva (legjobb szerző 2. helyezett); Török Nándor (az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa); Taskó Mária Zsuzsanna (az Irodalmi Rádió legjobb előadója 2017. cím birtokosa)

A harmadik helyezést a legjobb szerző választáson a prózaíró Szohner Gabriella kapta.

A győztes, legjobb szerző egyik verse:

 Török Nándor: Szavak

Emlékek mezején bolyongok tétován,
szavakat kutatok, mit senki sem talál,
kószálok, tűnődöm a múló lét jogán,
s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál.

Érzésem foghíjas: zavaró a hiány,
az űr e kietlen nirvána peremén
(mi nékem megfelel, de egyébként silány),
milliók élnek itt, közöttük te meg én.

Több millió szittya, besenyők és hunok
rongyos ivadéka, elfajzott gyermeke,
porladozó szkíták, avarok és kunok
reinkarnálódott több ezer hercege.

Itt élünk mind összezsúfolódva,
Kárpátok ölében jó szóra éhezve,
egymásra utalva, néha csúfolódva
valamit keresünk hallgatva, kérdezve.

Kérdezve, kérkedve, helyünket keresve
törtetünk, tüntetünk, szavakat dobálunk,
könyöklő közhelyek előtt térdre esve
tipródunk magunkban, s nem tudjuk, hol állunk.

Gyakran gondolunk egy képletes halálra,
de reménykedünk is: elvétve, nyomokba’
jeleket karcolunk barlangunk falára,
betűket írunk a nyugtalan homokba.

Betűket írunk és álmokat kergetünk
(ébren azt reméljük, valamit is értünk),
álmunk rózsafüzér, mit gyáván pergetünk
(olyankor azt hisszük, valakit kísértünk).

Rejtőzködik a szó, vagy nem is létezik
az emberség szava. Kérdésem egyenes:
vajon hol az ember (ki némán vétkezik),
lapuló létének tartalma veretes?

Naiv kérdésre az elhallgatott válasz
áttetsző fátyolként betakar mostohán,
tettből sarjadt létünk az egyetlen egy támasz,
ami nem inog meg, mint a szó ostobán.

Születésnapi ünnepségünkről további képek facebook csoportunkban láthatók: MEGNÉZEM

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…