Zöld fenyős, szeles adventi éjek,
csillag nélküli felhős zord egek,
szeretethiányos hűvös nappalok,
szárny nélküli bukott földi angyalok.

Törpe ember mint óriás tetszeleg,
hozsannát kántál, de szíve remeg.
Imára kulcsolt kezében fegyver,
istent kiált, mert a hitért ölni kell.

Bálványok, szobrok és festett képek,
megszokás imákat mormol a végzet.
Vajúdik az élet és szörnyeket szül,
kifacsart lélekkel a lét nem üdvözül.

Teremtés zenéje eltorzult zene,
harsogó, pénzéhes és remeg bele,
a világ, mert leigázni indulnak
a napot, rakni helyette félholdat.

Tisztelet nincs, csak gyilkos akarat
eltiporni, kiben más a gondolat.
Isten csak nézi, nevet is rajtunk

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…