Angyal  a hóban

 

Havazik.  Fehér bundát öltött magára a tél,

s a köd fátylát  borítja a tájra , mint  egy jótékony tündér.

Aludni tért a természet, egy időre álomra hajtja fejét,

a vetést dunyhával takarja,  legyen belőle az új évben  eleség.

 

Jusson belőle mindenkinek, kicsinek, nagynak, betegnek,

hisz van éhes szájból  elég, mint csepp a tengerben.

Milyen jó most a hó, a meleg takaró, mint a kabát a didergő emberen,

testét  s lelkét melegíti, mikor fázik, s a hideg szobában ül dermedten.

 

Lesz-e ünnep? Lesz-e  béke? Lesz-e Megváltó királyunk?

Jön-e az angyali sereg, mit annyira vártunk?

Lesz-e  meleg a szobában, a  tűzhelyen főtt étel,

édes sütemény a gyermeknek,  hisz mindegyik éhes.

 

Tágra nyitott gyermeki szemek, angyalként néznek rád,

várják a csodát:  „Jöjjön a Jézuska! Ugye eljön, Anyukám?”

„Tudom, rossz is voltam, sírtál is miattam ezévben eleget,

ugye eljön, s hozza magával az  égi sereget?”

 

Nem lát mást, csak anyja könnyes szemét,  mely örömre vágy,

a gondok ráncait, s az évek múlását  csontosodó  arcán.

Apja már nincs velük, elszakadtak, nem érti okát,

hisz még együtt indultak el, teljes  volt a család.

 

Szállásuk épp van, a határt már átlépték,

szűkösen elférnek másokkal megosztva,

a megmaradt pénz épp hogy csak elég.

A hivatal s a hivatalnok idegen, mosoly az arcon kevés.

 

Merre jársz angyal? Létezel egyáltalán?

Legalább karácsonykor jöjj el mihozzánk!

Hozz nekünk meleget, örömöt, békét,

töltsd örömmel a szíveket, mutasd  az ember emberségét!

 

Bort a pohárba, az asztalra kenyeret,

gyermekek szájába  cukorkát, s  a bögrébe mézes tejet,

fahéjas  süteményt az asztalra,  diós, mákos patkót,

s egy csillagot az ablakba,  ahogyan akkor volt,

 

mikor  kisded születését várták  Bethlehemben,

s három király hozta hírét az új embernek.

Várjuk az angyalt, mikor jön közénk már,

csillognak a szemek, várják az angyali csodát.

 

Kicsi gyermek csodára vár, a felnőtt  biztos otthonra,

kinn havazik,  s a hideg  foga marja vörösre az arcokat.

Az emberek közötti fagy felenged néhány napon át,

s a kerítésnél posztoló katonák is békésebbek   egy időre tán.

 

Már öt  gyermek kérdezi ,  mikor jön az angyali sereg,

s együtt énekelnek, hangjuk csengettyűként cseng.

Gyertya az ablakban, noha megtiltották,

valaki kitette, így ünnepibb az ünnep , s tán az angyal is ránktalál.

 

A gyermekek összebújnak, ásít az anyjuk is,

betakarja őket, s nyugovóra térne hajnalig.

De jaj!  Csak négyen vannak, hol van az ötödik, a legkisebb?

Az előbb még megvolt, a többivel játszott s énekelt!

 

„Az angyal édesanyám, mintha láttam volna

az előbb az ablakból, ott lépdelt a hóban!

Mezítláb volt, fázott a keze és a lába.

Az ajtó előtt a katona nem engedte be a házba!”

 

Kicsi szeméből a könny is kicsordult,

kesztyű s kabát nélkül  a  szállásról nesztelen kifordult.

Észre senki nem vette, csak a csillagok ott fenn;

az angyali gyermek ment, hogy a fázó angyalnak segítsen.

 

„Merre vagy angyalka? Jövök, segítek!

Hozok neked cipőt, hogy a lábadat védjed,

hideg van kinn nagyon,  se kesztyűd, se  sapkád,

tessék, itt a cipőm, húzd fel, meg ne fagyjál!”

 

A hangja csilingel, kis testét a hideg rázza,

arcát a hideg fagy rózsásra csípte, s magyarázza:

 „Leteszem a hóba, ugye majd felveszed?

Hosszú még az utad, védjen az istened!”

 

Cipőjét a hóba leteszi, szemei láztól csillognak,

testét forróság járja át,  fogai vacognak.

Neki már nincs cipője, vörösre marta lábát a fagy,

eszméletét veszti, elesik, s lesz hóangyal.

 

Az anyja keresi: „Merre vagy gyermekem?”

A hómező végtelen, sehol  teremtett ember.

Rohanva keresi s látja: a cipőcske!

Siet, elbotlik, s rámered gyermeke fagyott testére.

 

„Istenem, Istenem, ki teremtettél engem,

miért adtad, miért, ha elvetted tőlem?

Angyalt vártunk, angyalt, remélni szerettünk volna,

angyalunk lelke már a mennyben,  teste itt, a hóban”.

 

                                                                                                              RMB -2017. október 27-28.

 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…