Várja gyermeke alszik-e már

 

Végtelen vággyal várjuk a fényt:

Áldott szent este jövetelét.

Rongyolódó hétköznapjaink

Jojózó taposómalmában

Araszolgatunk szédelegve,

 

Gyertyáról gyertyára gyúl a fény,

Egy vasárnapról a másikra

Ragyog fel egyre erősebben,

Mert egész évben ott a parázs

Elmélyülve a lelkünkben.

Kicsiny pislákoló, makacsul

Esdeklőn izzó örök Remény.

 

Angyalszárnyak lobbantják akkor

Lángra, csillagfényt felidézve

Sziporkáznak, szállnak szerteszét

Ismerős dallamok szárnyain:

Kisded született a jászolban.

 

Emberből emberebbé legyünk…

 

Még most sem késő elfogadnunk

Áldott, megváltott jobbik felünk

Rendületlen reményű létét.

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család…