Megérint engem az ünnep lehelete,
emberek irántam érzett szeretete.
Kipattan belőlem a bimbózó élet,
tekintetem a messzeségbe réved.

Arcokat keresek, és hangokat hallok,
többen közületek már régen rohantok.
Kergetek valami illúziót is,
lopva figyelek azért azon túl is.

Megállítanék mindenkit egy ölelésre,
jóleső szavaknak gyűjtögetésére.
Kiráznánk magunkból a fájdalmakat,
átszőnénk arany szállal az álmainkat.

Szeretetet úgy kellene kapni, mint a levegőt,
mindannyiunknak ez adna életerőt.
Jövőben való hitünket szilárdítaná,
gúnyt űző embereket elbizonytalanítaná.

Összhangban vannak az örömöt adó lapok,
röpködnek a gondolatok, mint dallamok.
Borút kiűztük már az utca végére,
nem vágyunk másra, mint lelkünk békéjére.

Budapest, 2015. december 5.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…