Gondolatok jönnek, mennek,
Csak úgy reppenek a pecek.
Észre se véve az idő múlását,
Csak elszenderülve ballagsz tovább

De hát rohanó percek szaladnak,
A fájó emlékek maradnak.
Mikor észreveszed, hogy átvernek,
A rohanó percek szaladnak veled.

De a sors kereke megállít hatatlan,
Te követed mind azt.
Fáj a lelkednek, hogy elhagytak,
A testednek, hogy nem akarnak.

De te büszke emberként se lógatod orrod,
Emelt fejel mész tova.
Ha fáj is mosolyogsz egyet.
Na, látod, nem szereztem örömmel neked.

Hiába aláznak hiába hagytál el,
Az örömöt a fájdalom úgysem éred el.
Te csak menj, ne törődj velem
Felszegem fejem s így mondom Isten veled.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…