Karácsonyi mementó
Karácsony éjszakáján villódznak a fények,
Arcunk előtt peregnek a megfakult képek.
Meleg szoba csendjében ücsörögve,
Egy pohár forralt bort szürcsölve
Eszembe jutnak a régi élmények,
Szívemet elöntik az égi remények.
Talán még egyszer átélhetem a csodát,
Mely gondtalan gyermekként várt reám.
Édes, tudattalan boldogságom,
Tehozzád mindig visszavágyom.
Csukott szememmel a múltba révedek,
Felidézve az örömteli, pajkos éveket.
Csilingelnek az angyalok előszobában állva,
Ámuló tekintetünk a hívó szót várja.
Kitárul az ajtó, szívünket is nyitjuk,
Szeretet vesz körbe, de ezt el is kell bírjuk.
Ám ekkor a valóság, mint égő gyertya lángja
Világít be emlékeim borús ablakába.
Hirtelen angyalszárny öleli testem körbe,
Fájdalmas harcommal mit sem törődve.
Ébredj fel, gyermek! – szól hozzám a hangja.
Jó helyen vagy most már, ő is így akarja.
Szemeimet felnyitom, kinézek a hóra,
Könnyes ábrándokkal magamba burkolózva.
Bólintok egy nagyot, most már mindent értek,
Beszéljetek még, mondjátok mit kértek!
De eztán csend lesz, elhalkul az égi nóta,
Ragyogó holdfény borul az örök álmodókra.
Hitem visszanyerve szorítom poharamat,
Szeretet száll, eloson a kertek alatt.
Tags:

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek…