– Mondd, te tényleg hiszel ebben? Vagy csak azt szeretnéd bemagyarázni nekem, hogy te okosabb vagy és még ráadásul neked van is olyanod? Ugye most csak megpróbálsz “bevinni” az erdőbe. Szerintem ezt épeszű ember nem hiheti el. Ma az internet világában…no nem…hiszen mindent pár óra alatt ki lehet deríteni. Elég ha megadod a születési adataid, vagy csak anyukád nevét, esetleg csak egy lakcímet – ha be vagy jelentve – és már tudnak rólad mindent. Ma barátom még elbújni sem igen lehet, csak akkor, ha sehol nem vagy regisztrálva…ugye tudjuk, hogy ma ilyen nincs….Kis hatás szünet, majd jött a folytatás…Nyugtass meg, hogy csak blöfföltél…Na mondd már!

Péter belenézett a barátja szemébe. Istenem – gondolta – olyan szépen elmondtam neki, most meg ilyen komolytalan szöveggel próbál sarokba szorítani. Valójában humoros volt az egész. Tibor itt hitetlenkedik. De miért. Mondtam én neki valaha is olyat, ami nem volt igaz? Azután elnevette magát.

– Tibikém, most szép lassan fogom elmondani, hogy mindketten értsük. Igen hiszek benne. Itt szó sincs az internet világáról, itt csak a régi időkről van szó, meg napjainkról. Mármint az én napjaimról. Elmesélem hogyan is történt, talán akkor majd megérted. De nagyon kérlek ne szólj közbe. Majd a végén kérdezhetsz is, ha akarsz. Én meg válaszolok, ha akarok – ismét nevetett egyet, majd így folytatta – remélem meg fogod érteni, de ha nem…hát a te bajod. Na figyelj, mert kétszer nem mondom el.

Már nagyon rég foglalkoztat a gondolat, hogy vajon honnan jöttem, vajon voltak-e előző életeim, ki is voltam valójában, hiszen a vallás egy cseppet sem fogott meg. Valahol valami hibázott. Már rengeteg könyvet olvastam gyermekkorom óta, de a magyarázat, a déja vu érzéseimre, nem érkezett. Most minden egy villanás alatt a helyére került. Úgy kezdődött, hogy olvastam az interneten erről és megfogott. Megkerestem a honlapot, de csak úgy adott információt, ha a keresztnevem és az email címem megadtam. No meg egy telefon elérhetőséget. Itt nyugodtan mondhatnád, hogy akkor már mindent tudnak rólam, de a telefon nem az én nevemen szerepel, egy keresztnév meg nem jelent semmit, hisz annyi van belőle. Regisztráltam. De nem történt igazából semmi, csak annyi, hogy elolvashattam az anyagokat, megnézhettem videókat, véleményt kaptam arról, hogy átverés vagy nem. De valójában nem jutottam közelebb a dologhoz.

Néhány hét múlva nyírtam a füvet és a motor megállt. Kifogyott a benzin. Feltöltöttem a tartályt és már épp indulni akartam, hogy folytassam a munkát, amikor eszembe villant, hogy fel kellene hívnom őket, vajon mit is mondanának arra, miért nem jelentkeznek. Leültem a kerti padra és kikerestem a számot a telefonomban, amikor…megszólalt a telefon. Ismeretlen szám a kijelzőn, de volt szám. Nem titkos, nem privát, valós mobil szám. Felvettem. Most jött az igazi meglepetés.

Egy bájos női hang volt a vonal másik végén, engem keresett. Bemutatkoztam. Elmondta, hogy az indiai Pálmalevél Szövetségtől keres, mert regisztráltam. Megkérdezte, érdekel-e még a dolog. Természetes, hogy igent mondtam.

– Leskelődött utánam – kérdeztem nevetve- hiszen épp most akartam Önöket felhívni, mert a regisztrációm óta érdemi dolog nem történt. Mondja, hova van beépítve a kandi-kamera?

– Nos ha még mindig érdekli, akkor lenne egy ajánlatom az Ön számára. Most csak az összeg – és megmondta a bekerülés értékét – harmadát kellene befizetni. Ez a keresés díja, de ha nincs pálmalevele, akkor a befizetett összeg tíz százaléka marad nálunk, mint kezelési költség és a többit visszautaljuk a számlájára, ha utalással küldi, ha meg postai úton akkor vissza postázzuk. De ha találnak, akkor értesítjük és két részletben befizetheti a fennmaradó összeget. Mit szól ehhez?

– Nos egy pillanatra elbizonytalanodtam – válaszoltam – nem ekkora összegre számítottam. Értesüléseim szerint ez az összeg éppen kétszerese annak, amit én hallottam olyanoktól, akik már kikérték. Ekkora összeggel pillanatnyilag nem birok. Pedig nagyon szeretném…de sajnos nem megy…Tudja Puskin szerint is minden az Anyegin múlik.

A hölgy felnevetett. Csilingelt a kacagása, mint egy karácsonyi csengő. Majd a következőket mondta:

– Nézze, én tudom, hogy Ön mégis meg fogja ezt rendelni, mármint a pálmalevél keresést, de most még fogalma sincs honnan kerül elő a rávaló. Egy hónap múlva visszahívom és akkor már többet fog tudni. Ha kéri, mi teljesítjük, ha meg nem…

Kattant a vonal, miután elköszöntünk és én végeztem tovább a munkám. De a gondolat nem hagyott nyugodni. Mi van akkor ha mégis létezik…tudom, érzem lennie kell. Nem igaz, hogy soha nincs annyi pénzem, hogy megtudjam venni amit szeretnék. Mindig más a fontosabb. Forgott az agykerék. Őröltek a malmok rendesen. Azután levontam a konklúziót: annyi mindenre kell a pénz, most ennyit nem áldozhatok magamra. Ezzel, bár keserű szájízzel, de lesöpörtem a kérdést a napirendről. De csak ideig-óráig, mert az agyi huzavona ment tovább. Így vitatkozva saját magammal telt el az egy hónap. Hirtelen felcsillant a remény, hogy mégis meg lesz az összeg. Ha nem is mind, de az előlegé biztos. Mindegy, döntöttem, kell nekem ez a pálmalevél!

Kikerestem a számot és már épp indítani akartam a hívást, amikor csengett a telefonom. Pálmalevél-szövetség.

– Nem igaz, hogy nem leskelődnek utánam – vettem fel a telefont – vagy működik a telepátia?

– Ha felolvassák a pálmalevelét minden a helyére fog kerülni – mondta nevetve ugyanaz a női hang akivel korábban beszéltem, majd így folytatta: – hogyan döntött, mert ha hívni akart bennünket, akkor a döntés megszületett.

– Igen – válaszoltam – kell nekem ez a fránya pálmácska, hátha megtudom amit akarok, hátha eloszlik végre a déja vu érzés belőlem, hátha…de nem folytattam tovább. Egy pillanatra csend lett. Majd a hölgy ott a vonal másik oldalán felnevetett.

– Szinte hallom a gondolatait- mondta – tudja én sem nagyon hittem benne, de azután nekem is felolvasták és azóta más szemmel látom a világot…tudom most nem érti …talán…miről is beszélek, de biztos vagyok benne, hogy így lesz.

Még váltottunk néhány szót , majd letettük a telefont. Emailben megkaptam a számlaszámot és átutaltam az előleget.Még annyit kellett tennem, hogy a jobb kezem hüvelykujjának lenyomatát is meg kellett küldenem a szövetségnek. (itt jegyzem meg, hogy rabosítva nem voltam, így még az ujjlenyomat sem kereshető a nyilvántartásban. Azután ismét vártam. Úgy gondoltam kb. egy hónap és eldől: találtak-e nekem pálmalevelet. Tudtam, hogy csak nagyon kevés embernek adatott meg, hogy legyen. Mindig az volt az érzésem, hogy nekem igen. De az idő nagyon lassan telt. Még nem telt el az keresésre megadott idő, amikor kaptam egy email üzenetet. Megtalálták a pálmalevelem és hamarosan felveszik velem a kapcsolatot. Az igazán érdekes dolgok csak ezután következtek. Befizettem a maradék összeget és vártam az értesítést a felolvasásról. Emailban érkezett. Időpont, hely megjelöléssel.

Két nappal az indulás előtt ismét telefont kaptam. A már ismert kedves hangú hölgy jelentkezett és elmondta a felolvasás rituáléját. Megértettem.

A felolvasás napján már egy órával a megadott időpont előtt ott várakoztam a szövetség ajtaja előtt. Hat embert hívtak be azon a napon, az ország különböző részéről. Amíg várakoztunk, csak méregettük egymást. senki nem szólt a másikhoz. Szinte vibrált a levegő a, hiszen mindenkit nyomasztott a kérdés: mi lesz most?

A felolvasást megelőzi a beazonosítás. A guru – ahogy a nagy könyvben meg van írva: barna bőr, hófehér haj, vállig érő, hófehér lelógó bajusz és hófehér szakáll, mosolygós tekintet – sajátos éneklő stílusában elmondja az azonosításhoz szükséges dolgokat, melyet a mellette ülő tolmács fordít angolra és a mellettem ülő tolmács tesz át magyar nyelvre. Ha az adat nem stimmel lapoz. Ilyenkor újra indul az azonosítás. Ő kérdéseket tesz fel, amire a válasz csak igen, vagy nem lehet. Pl: a gyermekének keresztneve C;D;E;F;G betűk valamelyikével kezdődik? A válasz igen, mire ő kimondja a gyermek nevét. Szóval így folyik az azonosítás, minden kérdésben. Ez kb. harminc percig tart. A végén elmondta: mikor születtem, milyen napon, milyen idő volt és hány óra, családom tagjainak a nevét, – még az elvált társak neveit is – unokák nevét, és hosszan sorolhatnám. Itt akadtam ki először, hiszen olyan adatokat mondott, ami az internet világából le nem kérdezhető, de annak idején a születésem körülményeiről édesanyám mesélt és ezek is visszaköszöntek.Az azonosítás után újabb szünet, ami nem több mint fél óra.

De a legérdekesebb az volt, hogy a még a felolvasásra vártunk az azonosításon átesettek már úgy beszélgettek egymással, mintha ezer éve ismerték volna egymást. Feloldódott a feszültség, kinyílt az eddig bezárt kapu. Jóleső melegség érzése járta át az embereket. Mindenki kedves volt és aranyos. Csak azt nem értem, miért nem lehetünk minden nap ilyenek?

– Erről kaptál valami dokumentumot, ami igazolja azt amit mondasz? – kérdezte Tibor idegesen. Érezhető volt a hangjában, hogy hiszi is meg nem is az elhangzottakat.

– Persze, barátom – mondta Péter – amikor vége volt a felolvasásnak, mindenki megkapta CD-n is a teljes anyagot. Hiszen videóra veszik és kiírják CD-re, hogy megőrizhesd és ha elakadsz valamiben újra nézhesd…

– Meg is mutatod – vágott közbe Tibor idegesen – meg is mutatod?

Majd még eldöntöm – nevetett Péter – hiszen ez az én életeimről szól, mit érdekelhet ez egy kívülállót. De neked megmutatom. Nem az egészet, csak annyit, hogy lásd nem kamuzok. De majd előbb befejezem a mondandómat…

A felolvasás már csak az én dolgaimmal foglalkozott. Elmondta a guru, hogy hol éltem legelőször, majd betekintést kaptam a további eseményekbe. Megtudtam, hogy milyen hatalmas hibákat követtem el életeim során, mi volt az ami miatt még most is a javítás kényszere van rajtam. Elmondta a napjaimat és felolvasta a jövőmet is. Olyan titkokba avatott be, ami az eddigi déja vu érzéseimet egy villanás alatt a helyére tette. Minden kivilágosodott. Már éreztem, hogy jól döntöttem. Akkor egy érdekes fordulatot vett a felolvasás. A guru rám nézett és azt mondta: téged sok minden érdekel és sokat foglalkozol olyan dolgokkal amik segítenek megérteni elrendelt utadat. Hamarosan írni fogsz. Irodalmi műveid jelennek meg: versek, prózai munkák és sok embernek fognak tetszeni…ekkor felnevettem. Harsányan mint aki egy jó viccet hall. Még az is megfordult a fejemben, hogy ez az ember napszúrást kaphatott…A felolvasó mosolyogva megvárta míg a kacagás abbamarad csak utána szólalt meg: …ezen lehet nevetni, kedves barátom, de majd megtapasztalod, hogy így lesz. Majd mint aki tudomást sem vett erről a kis kitérőről, folytatta a felolvasást. Mindent tudott rólam, talán még azt is, hogy aznap mit reggeliztem.
Amikor befejeződött a felolvasás, kérdezhettem, amire válaszolt is. Megkérdeztem: meddig fogok élni? Ezt csak azoknak mondják el, aki megkérdezi, de figyelmeztetik, hogy csak akkor kérdezze, ha nem okoz az életében majd törést. Hiszen ez egy nagyon komoly kérdés…Én kértem. A guru nagyon kedvesen felvázolta a végpontokat,mert kettő is volt, megjelölve azt is, hogy mit kell tennem, ha a második variációt szeretném választani. Jól döntöttem. Azóta sokkal simább, kiegyensúlyozottabb az életem. Még tettem fel kérdéseket és megkaptam a válaszokat is. Felemás érzéssel jöttem el a szövetségből, mert roppant zavart az, hogy írni fogok…de ezt vajon honnan veszi? Csak ez foglalkoztatott napokon keresztül, míg levontam a konklúziót: valószínű a guru tévedett. Egy hónap sem telt el, amikor egy éjszaka felébredtem és nem tudtam visszaaludni, holott jó alvó vagyok. Gondolatok kavarogtak a fejemben és lassan verssé álltak össze és megszületett az első, majd jött szépen lassan a többi. Tudod ma már kétszáznál is több versem van, no meg novelláim. Most kezdtem írni egy regényt, igaz azzal nagyon lassan haladok.

– Ennyi a történet Tibi barátom. Látom az arcodon a kétkedés felhőit, borús tekinteted pedig már rám sütötte a hazugság bélyegét- mondta nevetve Péter – de most ülj ide és elindítom a CD-t. Nézd a saját szemeiddel. Remélem felismersz a képernyőn?

Tibor leült és a CD elindult. Ahogy haladt előre a prezentáció, úgy változott át a kétkedés, látszott rajta, hogy nem tudja mit is mondjon. Minden ott volt előtte feketén, fehéren. A beazonosítás felénél felugrott.

– Bocsánat, de mennem kell, várnak – mondta, majd zavartan hozzátette: bocsánat…

Péter megállította a lejátszást és kikísérte Tibort. Mikor elment a barát leült és elindította a lejátszást. Mégegyszer elölről. Átélte azokat a felejthetetlen pillanatokat. Gondolatban még a gurutól is elnézést kért a nevetésért. Mikor vége lett a videónak, halkan szinte csak magának jegyezte meg, boldogan, mosolyogva: jól döntöttem.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…