Posted by
Posted in

Kéményseprőt látok…

Edit Szabó : Kéményseprőt látok … Kéményseprőt látok, szerencsét találok, megfogom a gombomat, elűzi a gondomat. Háztetőre felmászott, seprűjéből ellopok, egy szál marad az enyém, legyen ettől szerencsém. Kormot seper kéményből, rossz szellem vele repül, betegségek, rontás, szellem, nem marad a természetben. Családbarát, jár a szája, derűt maga után hagyva, munkájával életet ment, utána tiszta […]

Posted by
Posted in

Újévi gondolatok

Állj meg Barátom egy pillanatra. Fújd ki magad, hagyd a múló időt, ne fess már árnyékot a faladra, a szeretet adjon neked erőt. Itt az Újév, és múlik a régi. Mi megtörtént, az már végleges, hogy számvetést kell-e készíteni, lehet, hogy nem, de néha érdemes. Ürítsd ki agyad a rossz gondolattól, pezsgő buborékja tovarepíti azt, […]

Posted by
Posted in

Kérdések (2017.)

1. Három villamos Miért döntöttél úgy, hogy régi fotókat osztasz meg, kérdeztem, rádöbbenve az újságkivágásokra. Nem vártam érdemi választ, de miután kiöntötte a kávét, visszaült, lekapcsolta az íróasztalon a ledes fényeket. Furcsa volt a régi lámpa a vedlő plafonon. A legyek már alszanak, de tavasszal visszajönnek. Billegett az olcsó karácsonyfa. Megsimogattam az ágait, pedig utálom […]

Posted by
Posted in

Véletlen találatok (részlet, 2017.)

“Mindhárom film, amit az ünnepek alatt láttam, lényegében monodráma volt. Nehéz kérdések, de miért most tesszük fel a kérdéseket? Kezdem érteni a változások irányát. Megfogtam a bükkfanyelű baltát. Eldobtam, nem érdekelt, hova esik. Láttam, ahogy eltűnik a bokrok között. Valami üvöltött, megszoktam. Hagytam vérezni, két vadász meghúzta a rozsdamentes palackot, leültek egy megkopott bokor tövébe. […]

Posted by
Posted in

Nem

Nem vagyok rossz, és nem vagyok jó. Nem vagyok hazug, csak hazudozó. Nem vagyok roncs, de nem leszek ép. Nem vagyok faladon ferde kép. Nem kell a fényezett csillogó érem. Nem kell a szavad, hogy illatod értsem. Nem kell a fájdalom csábító áron. Legyél az életem, legyél halálom.

Posted by
Posted in

Szűk esztendő

Jégen fekvő fagyott ármány Hol terem több félszivárvány Olvadt hóban szent a béke Bohóc fullad nevetésbe Színbe öltözött a lényeg Stúdióban tarka képek Kopott ajtód sarkig tárva Elrohantál vakvilágba Szerencsénket ingyen adták Láncokon lógsz, vén Szabadság Kőszívekből nincsen károm Integetek hét határon Kilenc napnak egy a vége Kalapot tégy bús fejére Halkan hulló csendes eső […]

Posted by
Posted in

Remény

Fonnyadt almák felszáradó sárban. Kipattanó ecetfa rügyek. Édes nyarat, megújulást vártam. Álmok jönnek, hallom léptüket. Hol vagy, mikor meghasad egy járda? Földbe tapos tízezernyi láb. Ébredésed, mondd, vajon ki látja? Legyél te a porból nőtt virág.

Posted by
Posted in

Intelem

Hány méter mélyen lángol a bánya? Óvatos lépteid szűz mélység várja. Ködlámpák fényébe árnyék vetül. Csapongó sétáid járd egyedül. Melleket csókolnak száradó vágyak. Elhagyott istenek bombát vigyáznak. Félelmet kántál egy öreg szabály. Soha ne hidd, hogy nincs akadály. Száz méter mélyen izzik a tőzeg. Folyónak rohannak megriadt őzek. Karikán billeg a szertelen kéj. Soha ne […]

Posted by
Posted in

Csak száll

Ívbe hajló párhuzamos élek. Semmibe vett vonuló hadak. Borra váró koldusok mesélnek. Utoljára Bécsben láttalak. Végigszívott cigaretta koppan. Aluljáróban vacog a tél. Ki maradt az óbudai dokkban? Lesántuló időnk mendegél. Sóhajtozó, viharváró csendek. Aktuális, nyolc éves plakát. Halottak az álmok, vagy pihennek? Megvárjuk a holnap éjszakát? Merre tartasz, istened se tudja. Lehulló cseréptől eszme véd. […]

Posted by
Posted in

Costello

Figyelmed kancsalít kietlen tájra Láncaid rozsdája lakatra zárva Akvarell mosódik szitáló ködben Felhő és tűzoszlop vonul előttem Fáradó léptekkel vánszorgó bábok Festékkel leöntött vázlatot látok Pocsolyák felszínén úszkáló évek Táruló ajtóktól többet remélek Korhadó látófát használ egy emlék Távolba vágyódni öröm volt nemrég Hólyagos talpakkal tiporunk lángba Hol vár a végtelen világ határa