Kín ülve a világ egyetem szélén,
Lábát bánatosan lógatja ép.
Lelke nehéz és bánatos,
Hisz ő a nulla a világon.

Gondolata messze reppen,
Ugyan kinek van rá szüksége?
Lelke csüggedt teste merev,
Ugyan kinek kell egy ilyen.

Hisz én egy nulla vagyok
Tovább emészti a gondolatot.
De mindig csak azt hajtja
Ugyan kinek kellek hisz én egy nulla vagyok!

Felállva tova bandukol
Észre se veszi hányan hívják épp,
Kik mellette meghúzódnak rég,
Mert én egy nulla vagyok és kész!!

Felállva tova bandukol
Észre se veszi hányan vannak,
kik az ö árnyékában állnak.
Mert én egy nulla vagyok s tovább bandukol.

Már búnak hajtja fejét
Mert ő a nulla és őneki ennyi elég.
Kesereg búján este reggel,
Úgy érzi őnéki semmi nem kell.

Tovább lépdel kesereg,
De vele szemben érkezik az egyes.
Elmondja néki szíve baját,
A nulla nevetve hahotát.

Hasztalanak érezte életét,
Ezért bandukolt messze még.
Úgy érezte hasztalan,
Nincs rá szükség hisz nincs otthona.

Néz rám és neves mit ér nélküled az éltetem?
Összedől minden nélküled
Hisz te vagy a legfontosabb az életben.
Összedől nélküled a világ egyetem.

A nulla csak nézet fülelt nagy ott,
Mélyen elgondolkodott.
Hisz előtted s utánad jövünk sorba,
Veled élünk boldogan.

Téged mindenki megfigyel.
Hisz te vagy a számok értelme.
Így nevettet hahotázott
Hisz mily fontos szerepe van ott.

Az ott a boldogan mutatja magát
Segítő kezet nyugtatgatja oda át..
Már nem érzi haszontalanak magát
Hisz tudja hogy őrajta áll a világ

Az Otta is minden hol ott ragyog
Akár az égen a csillagok.
Érzi mennyire szeretik,
hisz ő nélküle minden elveszik.

A világ egyetemben boldogan él
hisz ő mindenkinek a lét.
Megadja a biztonságot a fényt
Ő a nulla az örökös remény.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…