Nesztelen szellő járása,
Magányos esti vágyakozása.
Telő pergő sápadt percek,
A hold is magányosan szendereg.

A csend a néma csend mindent elnyel,
Hol a szellő nesztelen járására kell fel.
Minden ablakba be kukucskál.
Csak suhan a természet karján.

Melegség árad minden fele,
Hisz a szél dühével mesze ment.
Itt hagyva kicsi gyermekét,
Ki erőtlenül ül az élet peremén.

Majd reggelre hazatér,
A nap nyújtózkodása életre kél.
Melegíti tájnak zaját
Estére ismét magányos csendbe borul a táj.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…