1. Három villamos

Miért döntöttél úgy, hogy régi fotókat osztasz meg, kérdeztem, rádöbbenve az újságkivágásokra. Nem vártam érdemi választ, de miután kiöntötte a kávét, visszaült, lekapcsolta az íróasztalon a ledes fényeket. Furcsa volt a régi lámpa a vedlő plafonon. A legyek már alszanak, de tavasszal visszajönnek. Billegett az olcsó karácsonyfa. Megsimogattam az ágait, pedig utálom az ünnepeket. Munka munka hátán. Megdögleni néha könnyebb, mint talpon maradni. Kollégák vagyunk? Nosztalgia egy irodában. Hallgatott, vakargatta a kezét, nem működött rendesen a mája és a veséje. Megértettem. Ostoba tünetek, ostoba kórház. Tudod miért, suttogta. Igen, tudtam. Talán másra figyeltem, talán a régi fotókra, talán csak a holnapra gondoltam. Ki tudja, hol leszek, milyen feladatot kapok. Esküt tettem, de az ösztön mindent felülír. Gyűlöltem az értelmetlen gyilkosságokra gondolni. Ja, nem gyilkosság, csak szándékos emberölés. Szeretem a magyar nyelvet.
Furcsán mosolygott, a helyében én sem tettem volna mást. Talán ismertük egymást. Ránéztem, próbáltam kiolvasni valamit a retinájából, a szemgödréből, a jobb keze remegéséből. Annyit láttam, amennyit ő akart megmutatni. A fapad bűzt sugárzott. Nem tettem fel több kérdést. Egy mentorom szerint ilyenkor kussolni kell. Meg persze tagolni a szöveget, énekelni és táncolni. Miért nem vagyok erre képes? Kezdek szétesni, pedig jobb vagyok ennél. Hallottam, ahogy a nagykaput valaki becsapja. Hirtelen megmozdult, aztán nyögve felállt. Elhúzta a redőnyt, a szobát hideg fény borította el, letakartam a homlokomat a sísapkával. Utálom a sísapkát. Csikorgott az ajtó, de még nem koppant. Egy macska rohant ki a szobából.
– Tudod, miért voltál itt?
– Hogy megmondd.
– És megmondtam?
– Igen.
Megrázkódtam, kirohantam a körútra, három villamos szaladt el mellettem, gyalogoltam hazáig.

2. Kopott fém

Három évvel azelőtt furcsa szituációban futottunk össze. A Szolgálat kötelezett, az ország még teljesen másként működött. Mindent számításba kellett vennem, pedig nem akartam. Őszutó volt, én is fáztam, az alsónadrágomat régen ki kellett volna mosnom. Mifelénk gatyának mondták kiskoromban. Egy pillanatra belém villant, hogy megölöm, de a gyerekkori bibliaórák visszarángattak a gondolattól. Egy gyertyaillat még az orromban keringett. Kinyitottam a szemem, amikor megszólalt.
– Költő vagy?
– Ostobaság. Hogy lehet ilyet kérdezni? Nincsenek költők. Csak halottak.
Nem tudtam, és nem akartam mást mondani. Kicsit vártam. Fogtam a Glockot, a combjához szorítottam. A belső verőér sérülése halálos, főleg, ha nincs jól felszerelt kórház a közelben. A csőben nem volt lőszer, a tárat is kivettem, de miért hagytam volna abba? Élveztem a helyzetet, úgy tettem, mintha alig emlékeznék a régi dolgokra. Egymásrautaltak voltunk. Szó szerint, így egybeírva. Soha nem hagyott cserben, de nem volt jóbarát sem.
A szélben egy fűzfaág csapott a szemembe, az utolsó pillanatban védtem ki, dühös voltam magamra. Felesleges volt, a megérzéseim jól szolgáltak.
– Hazug vagy?
A kérdésem provokatívan hangzott, ordítottam, láttam rajta, hogy válaszolni akar, mégis csendben maradt. Nem mert válaszolni. Tanultunk igazságügyi orvostant, komoly szakirodalma van, főleg angol nyelven. Nem mindenki tapasztalta meg testközelből, valami ősi borzongás miatt. Tanultunk pszichológiát, de nem mindenki tudta, hasznos lehet-e, vagy hogyan lehet használni a konyhában. Tanultunk retorikát, de csak kevesen alkalmazzák a gyakorlatban, akkor is nagyon rosszul. A mesterkéltség az őszinteség ellenmérge. Sóhajtottam, ennyit megengedhettem magamnak. Feszültség volt bennem, sok év után találkoztunk újra. Tegnapelőtt minden másnak látszott, még azt hittük, változtathat valaki a lényegen. Végül ott hagytam, bizonytalanságban.
Mielőtt a vánszorgó folyóba dobtam a pisztolyt, leköptem a kopott fémet. Nem tudom, hol kereshetnék, nincs jelentősége. Régebben számított volna valamit. Áruló vagyok, az egyoldalúság árulója. Vállalom.

Székely-Máté László, 2017.

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…