“Mindhárom film, amit az ünnepek alatt láttam, lényegében monodráma volt. Nehéz kérdések, de miért most tesszük fel a kérdéseket? Kezdem érteni a változások irányát. Megfogtam a bükkfanyelű baltát. Eldobtam, nem érdekelt, hova esik. Láttam, ahogy eltűnik a bokrok között. Valami üvöltött, megszoktam. Hagytam vérezni, két vadász meghúzta a rozsdamentes palackot, leültek egy megkopott bokor tövébe. Jövő tavasszal zöld lesz minden. Túl zöld.

Ráléptem a maguktól elbomló lemezekre. Visszanéztem, furcsán csillogtak a pocsolyában. Nem takarítottam fel magam után, semmi értelme. Megteszi más, az erdő éli a saját életét. Odaadtam a puskám, mosolyogtam. Két nyúl kergetőzött, ilyenkor ritkaság. Idén már nem lövök semmire.

Völgysziget felett harminc kormorán repült. Mire feléledt volna a fényképezőgépem, eltűntek. Egy ideig néztem utánuk, valamit nem értettem. Az elejtett vadnyulakat lefektettem a tűzrakás mellé, leültem a frissen vágott decemberi rönkre, fájt a hátam. Nem gondoltam a filmekre.”

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…