Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy “1984” lehetséges újra-eljövetele

Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy „1984” lehetséges újra-eljövetele (Negatív utópia) Volt egyszer Közép-Kelet-Európában egy banánköztársaság, melyet egy diktátorocska vezetett. Ennek a mini-diktátornak az volt a mániája, mivel valamilyen szinten maga is focizott, hogy stadionokat építtetett nyakra-főre, miközben a „népe” majd éhen döglött. Sőt, annyira beleszólt az országa labdarúgó életébe, hogy a tévéje (köztévé?) szinte minden héten […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és politikusok

Rózsa Iván: Művészek és politikusok Bosszú és szenvedés Volt egyszer egy kopasz kommunista diktátor, ismert nevén Rákosi Matyika, aki hosszú börtönévek után a Szovjetunióba került, majd a vesztes háború után Moszkvából visszatérve bosszút állt. Nagyon csúnya dolgokat művelt, de valamilyen szinten még valamennyire meg lehet őt érteni. A mostani, magukat fiatal demokratának tartó, valójában autokrata […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Mesélő festmények (Szárencsev Károly: Kolostorudvar) – előadja: Csankó Zoltán

Nádasi Katalin: Mesélő festmények Kolostorudvar – Szárencsev Károly azonos című festménye nyomán A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu […]

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Hazámhoz – előadja: Csankó Zoltán

Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett – előadja: Csankó Zoltán

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez – előadja: Csankó Zoltán

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Posted by
Posted in

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem – előadja: Csankó Zoltán

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Magamba zárva – előadja: Csankó Zoltán

B. Mester Éva: Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpörögnek a jégcsapok, lógó orral tavaszt sem várnak, könnycseppjük lelkükre ráfagyott. Ma nem lapozok a falinaptárban, képébe vágom, vésem, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt mondatok nem kívánkoznak […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Szamuráj – előadja: Csankó Zoltán

Rab Ferenc Levente: Szamuráj Feszült figyelem az arcodon, A szemeid a távolba néznek. Úgy döntöttél, véget ér most Számodra az élet. Megmarkolod a tőrt… Jéghideg acélján napsugár törik meg. Megfeszülnek az izmaid, Az agyad parancsol: Tedd meg! Megmarkolod a tőrt… egy kiáltás sem tör Ki belőled, mikor húsodba vájsz, Kiontod a véred. Bíborként folyik el […]

Posted by
Posted in

Handbauer Péter: Villon bitófája – előadja: Csankó Zoltán

Handbauer Péter: Villon bitófája Francia vagyok, Párizs ellett Ott születtem Pontoise mellett Nyakam köré kötél termett Bélsaram már nyugodt lehet Francos földem megpecsételt Párizs köpött porból éltbe Vékony szál mely tart belőle Férgek alá húz le mélybe Francia vagyok, inkább voltam Párizs, Pontoise, ki emlékszik? Kender hurkol, inam vérzik Testem zsírját hörgöm holtan Francia jellem […]